Ösztönös színészi tehetség, méltósággal teljes jelenség volt az egyik legnagyobb magyar tragika, aki a klasszikus hősnő modern, pátosztól és teatralitástól mentes típusát teremtette meg. „Teljes emberként volt színész. Teljes emberként volt minden szerep, a legkisebb is” – írta róla Csernus Mariann.
1903. március 1-jén született Marosvásárhelyen Tőkés Anna Kossuth-díjas színésznő, tragika. Tehetős bútorkereskedő édesapját korán elvesztette, négy gyermekkel özvegységre jutó édesanyja szegénységben nevelte. Kolozsváron járt iskolába, s bár nem járt színházba, már ekkor színésznő akart lenni, megtanulta kedvenc drámai hősnőinek szövegét, pincéjükben egyszemélyes színházat rendezett be.
Színpadra először 1922-ben lépett Temesváron, majd Tordán, Marosvásárhelyen, Aradon játszott, de alkalmi munkákat is vállalnia kellett, még cselédkedett is. A későbbi drámai színésznő itt még főként zenés darabokban, operettekben szerepelt, sokszor csak kóristaként, gyakran kesergett is emiatt, hiszen nagy szerepekre vágyott.
A fővárosba az Aradra látogató nagyhírű pesti színigazgató, Beöthy László hozta el, itt Bárdos Artúr szerződtette a Renaissance Színházhoz. A legenda szerint Tőkés egyszerűen bekopogott a direktorhoz, aki alaposan leteremtette, mire ő sírva fakadt. Bárdos viszont felismerve benne a tehetséget, szerződést ajánlott. 1923-as bemutatkozását a Csodaszarvas című darabban a közönség, a szakma és a kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta. Fellépett a Vígszínházban is: a megbetegedett Makay Margit helyére ugrott be Várja szerepében Csehov Cseresznyéskert című darabjának hazai ősbemutatóján.
A Nemzeti Színház próbajátékra hívta, 1925. május 14-én lépett itt először színpadra Ibsen Solness építőmester című darabjának Hilda szerepében. Erre Ódry Árpád kérte fel, aki a rendezés mellett a főszerepet is játszotta. Tőkés hat évet töltött a Nemzetiben, bár 1928-ban egy időre anyagi okokból a Magyar Színházhoz szerződött, s megjárta Amerikát is, ahol Beregi Oszkár partnereként meghódította a magyar ajkú közönséget. Az ország első társulatától 1931-ben haraggal vált el, mert az igazgató-főrendező Hevesi Sándor kevés feladattal bízta meg. Amikor Tőkés azt kérte, hogy minden este színpadon lehessen, mert az ő számára a színház templom, ahol minden nap imádkozni akar, a direktor indulatosan azt felelte: Kérem, imádkozni otthon is lehet!
Tőkést a Vígszínház szerződtette, de itt nem érezte jól magát, visszavágyott a Nemzetibe, de csak 1935-ben tért vissza, amikor Hevesit a fiatal Németh Antal váltotta a társulat élén. Jobbnál jobb szerepekben tündökölt, a sikerszériát csak a második világháború törte meg.
Budapest ostromát igen nehéz körülmények között vészelte át: lakását lebombázták, volt ágyrajáró, lakott garázsban, éhezett, kénytelen volt kölcsönért folyamodni. „Sok megrázkódtatáson mentem keresztül. Megismertem az emberek álarc nélküli, könyörtelen arcát. Volt olyan nap, amikor egy tányér levesért könyörögnöm kellett. Óvóhelyről óvóhelyre menekültem, lakásról lakásra vánszorogtam, szédültem az éhségtől. Ezeket az időket szeretném örökre kiradírozni az emlékezetemből” – mondta ennek kapcsán.
A megújuló Nemzeti Színház két évig nem foglalkoztatta, ezalatt a Medgyasszay Színházban, a Pesti Színházban és a Pódium Kabaréban lépett fel habkönnyű darabokban. A Nemzetibe csak 1947-ben térhetett vissza, ezután már csak e társulat tagja volt.
Ösztönös színészi tehetség volt, Jászai Mari művészete közvetlen folytatójának tekintették.
„Egyszer a Gerbaud cukrászdában találkoztunk. Mesterembert vittem Anikónak, hogy rendbe hozza az ostrom alatt belövést kapott lakását. Egyszer csak berobbant társaságával a szép, de nem tehetségéről nevezetes színésznő, Kertay Lili. Malomkeréknyi nagyságú kalapjára és feltűnő hangosságára mindenki odafigyelt. Tőkés Annát észre sem vették. Ekkor mondta Tőkés Anna: Bogárkám, egy igazán elegáns nőt soha nem lehet észrevenni, mert nem feltűnő. Nekem bőven elég, ha a színpadon észrevesznek és felfigyelnek rám. Egy valódi színésznőnek ott kell feltűnni: a színpadon” – írta róla Vörös Tibor a Maszk és toll sorozatban a Film Színház Muzsikában (1987. 43. 26. ADT).
Szoborszerű alakjával, tiszta, mély zengésű hangjával, átélt játékával a drámairodalom szinte valamennyi hősnőjét megformálta, de legnagyobb sikereit a tragédiákban érte el. Alakította Ophéliát és Gertrudot a Hamletben, Violát a Vízkereszt, vagy amit akartokban, Az ember tragédiája Éváját, a Bánk bán Melindáját és Gertrudisát. Eljátszotta Lengyel Menyhért A kínai lány, Bornemissza Péter Magyar Elektrájának és Schiller Stuart Máriájának címszerepét; láthatta a közönség a III. Richárdban Erzsébet, a Lear királyban Goneril, az Ármány és szerelemben Lady Milford szerepében. Osztrovszkij Viharjában Kabanovaként és García Lorca Bernarda Albájaként is sikere volt. Egyik legkiválóbb szerepe Racine Phaedrája, illetve Lady Macbeth volt. A színpadon és az életben is királynői jelenség mindig alázattal, átlényegülve alakította szerepeit, színpadi élete volt a legigazabb valóság számára. Minden előadás előtt három órával már az öltözőjében volt, mert nem az utcáról akart „bezuhanni” a színpadra.
Rádiójátékokban is szerepelt, ezek közül kiemelkedő drámai erejű Gertrudja Shakespeare Hamletjének 1960-as feldolgozásában. Filmen igazán nem bontakozhatott ki, bár 1929-tól tucatnyi filmben szerepelt, elsőként a Füst című némafilmben, majd három film női főszereplője volt. Utolsó filmszerepét az 1962-ben készült Fagyosszentek című filmben játszotta.
Művészetének elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1950-ben érdemes, 1956-ban kiváló művész lett.
1962-ben Szophoklész Oidipusz királyának előadása végén rosszul lett, a kórházban menthetetlen betegséget állapítottak meg. Színpadra nem léphetett többé, fájdalmait csak tetézte, hogy a Nemzeti igazgatósága 1965-ben egy háromsoros levélben nyugdíjazta, mondván: a továbbiakban nem tartanak igényt művészetére. Ezután kereste meg Vámos László rendező, a betegséggel küzdő színésznő így vehette fel nagymonológjait a III. Richárdból, a Hamletből és a Macbethből. A Vastaps!: Tőkés Anna című lemezt a 63 éves színésznő 1966. december 24-én, karácsonyi ajándékként kapta meg, s egy nappal később meghalt. Sírja a Farkasréti temetőben található.