Mi fér bele öt percbe? Egy búcsú? Egy vallomás? Vagy egy szakítás? Talán ezekre a kérdésekre is választ kapunk Kováts Kriszta zenés, önálló estjén augusztus 28-án, a Nyitott Műhelyben. A Jászai-díjas színművésszel a közelgő, Öt perccel tíz előtt című előadása kapcsán beszélgetett a Fidelio.

A járványügyi lezárások miatt nem tudtam zenekarral próbálni – meséli Kováts Kriszta. – Ezért egy olyan zenei estet állítottam össze, ahol egyedül vagyok a színpadon. Mesélek és énekelek, gitáron és zongorán kísérem magam. A Covid alatt az ember elgondolkodik, visszanéz. Erre a dramaturgiára húztam föl az önálló estem: egy dalban találkozom egy álombeli lánnyal, aki egy tóparton áll és onnan néz rám. Nem kérdez, de úgy érzem, válaszolnom kell neki. Elmesélnem, mi történt eddig velem. Aktuális válaszként talán a Mindennek ideje van című dalom felelhetne, ami arról szól, hogy az ember már sokat megtapasztalt és minden így volt rendben.

Saját bevallása szerint ez egy nagyon bensőséges, lírai hangulatú produkció lesz: „Hiszen sok az olyan emlékkép, amik, ha visszagondolsz, már kezdenek elhalványulni, mint egy fotó. Amit ma már nem is papírképen nézünk, hanem tableten, iPodon. A fényképek kezdik elveszíteni színüket – ugyanúgy, ahogy az emlékek is. Egy régi szakítás, amire úgy gondolhatsz vissza, hogy már nem fáj. Az előadás címe így szól: Öt perccel tíz előtt.”

A kérdésre, mire utal a cím, elárulta: „Az én generációm emléke, hogy kamaszként tízre haza kellett érni, mert a házmester bezárta a kaput. A szüleim el is várták, hogy tízre otthon legyek, s öt perccel tíz előtt az ember még gyorsan elbúcsúzott attól, akivel az estét töltötte.”

A teljes interjú ITT olvasható.