„Fodor Tamás sosem végzett Színművészetit, mégis a legizgalmasabb színházaknak volt tagja, vezetője. Az Egyetemi Színpad, az Orfeo, a Stúdió K folyamatosan kísérleteztek, és nagyon hittek a közösségben, és abban, hogy állítani kell valamit a politikai berendezkedésről” – írja róla Veiszer Alinda.

„Figyelték őket ügynökök, volt, hogy fel is jelentették, volt náluk házkutatás , kihallgatás, mindenféle inzultálás, de sosem adta fel. Aktív a politikában máig. Nyíltan vállalja , hogy kit támogat most a miniszterelnök- jelöltek közül, ahogy mindig így vállalta a véleményét. Ennek van is következménye, például hatszor terjesztették fel Kossuth – díjra, mégsem kapta meg soha. De elmondja, kinek adná a díjjal járó pénzt, ha egyszer majd mégis. Mesél arról, mely lapokat támogatja most a nem túl sok pénzéből, mert fontosnak tartja a szabadságjogokat. Úgy gondolja, hogy már lekerült a térképről, de szerintem nem” – fogalmaz a műsorvezető.

A beszélgetésben Fodor azt mondja, ötször vagy hatszor terjesztették fel Kossuth-díjra, és elgondolkodott azon, átvenné-e, majd arra jutott, hogy átvenné, majd az azzal járó pénzt azonnal átutalná Iványi Gábor egyházának, mert nekik szükségük van rá.

Hogy tényleg átutalná, azt megerősítendő azt mondta, hogy a Jászai-díja miatt a Magyar Művészeti Akadémiánál lehetett nyugdíjkiegészítésre jelentkezni, de egy darabig ezt nem tette meg, mert nem tartotta legitimnek az intézményt. Aztán összeültek Spiró Györggyel, Nádasdy Ádámmal, és Spiró azt mondta,

Úgyhogy Fodor a havi százezer forintot azóta felveszi, majd az egészet független lapok, rádiók, művészek, Iványiék támogatására költi.

Fodor többek közt beszélt arról is, hogy miért vesz részt Karácsony Gergely mozgalmában és arról a kötetről, amit Sándor L. István írt róla és színházi tevékenységéről. A kötetben úgy fogalmaz: „Aki azt nyafogja, hogy lemondott a magánéletről, az egy vacak kispolgár, azzal semmi dolgunk a színházban”.

 Erről szólva kifejtette: „Van valami, ami sokkal rosszabb a nyafogásnál: amikor egy vidéki színházban rendeztem ’80 tájékán találkoztam olyan emberekkel, akikkel öröm volt dolgozni és akiknek át tudtam vinni ezt a fajta Stúdió K-s, Orfeos szemléletet, hogy „most mi egy alkotási periódusban vagyunk és semmi más nem számít”. Egyszercsak láttam három idősebb színészben, hogy nincs tekintete, csak ül és a muskátlikon jár az esze. Akkor azt mondtam, „itt baj van, tovább ezt nem csinálom, megyek vissza azokhoz az emberekhez, akiknek nincs munkaideje”. Mindez Miskolcon történt, ahol egyébként nagyszerű emberekkel dolgoztam: Galkó Balázzsal, Újlaki Dinivel, Kuna Károllyal, akik jöttek velem. De láttam olyanokat, akik polgári foglalkozásként űzik a színházat. Ez nem megy” – szögezte le Fodor Tamás.

A kérdésre, a színház miatt nem maradt-e ki sokminden a magánéletéből, azt felelte: „De rengeteg dolog. De mégsem olyan sokat… (…) Ebből az embernek származik konfliktusa önmagával, de ha nincsenek ilyen konfliktusok, akkor nincs mit megmutatni a színpadon.”

Azt is elárulta, a házat, ami az ő nevén van, de amit közösen építettek az Orfeo Műhely alkotóival, szeretné a Stúdió K-ra hagyni, magára pedig jelenleg úgy tekint, mint házmesterre.