Filmre vitte egyik népszerű, a Trafóban 2014 óta futó előadását Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás színházi társulata, a Dollár Papa Gyermekei.

A családi kapcsolatokról szóló Otthonhoz August Strindberg A pelikán című darabja adta az ötletet. December 11-én az előadás dogmafilmes stílusban újragondolt verzióját láthatja a közönség online formában.

Ajánló a mű elé:

Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke figyelmének központjában kezdetek óta a család, a családi kapcsolatok és viszonyok állnak. Személyes és nagyon intim, közvetlen hangvételű előadásaik fő célja a néző és a színész, valamint a színész és a szerep közötti határ eltörlése. A társulat sajátos munkamódszerének köszönhetően gyakran eldönthetetlen vagy észrevehetetlen a fikció és a valóság közötti átlépés. Ezúttal Strindberg nyomán. A pelikán csak inspirációforrás, az alkotók az eredeti szöveg tartalmára, mélységére és érvényességére koncentráltak, így született meg a valóban mai, élő nyelvezetű előadás filmverziója. 

Az alkotás rendezője Ördög Tamás szavaival:

Ördög Tamás a Librarius-nak elmondta, aDollár Papa Gyermekei többi előadásához hasonlóan az Otthon esetében sem akarták túlzottan aktualizálni a történetet: “Téren és időn kívüli rendszert igyekeztünk létrehozni, az alapmű inkább csak inspiráció volt. (…) Mindig is különösen érdekeltek a mikroközösségek problémái, a szülő-gyermek viszony. Ráadásul mindannyian ebben élünk, ezért nem lehet eleget beszélni a témáról. August Strindberg drámájában szerepel egy anyafigura, rá mondják, hogy pelikán, mert olyan önfeláldozó, hogy saját vérével eteti a kicsinyeit, miközben borzasztó személyiség. Az Otthont hat éve játsszuk a Trafóban, és rengeteg külföldi fesztiválon eljátszottuk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a közönség melyik szereplővel tudott azonosulni, amiből le lehetett szűrni, ki milyen anyaképet hordoz magában.”

A kérdésre, minek köszönhető, hogy ekkora sikere van a darabnak, azt felelte: “Talán annak, hogy mindenki talál benne kapaszkodót, ismerős életszituációt, vagy tud örülni annak, hogy az ő családja nem olyan, mint amilyet az előadásban lát. Dániában készült egy felmérés, mely szerint az embereket lehangolják a happy end-del végződő hollywoodi filmek, mert olyan élettörténeteket mutatnak be, melyek vidámabbak, mint az övék. Ezzel szemben a letargikus hangulatú dán alkotások sokkal inkább pozitív hatást váltanak ki, mert azt az érzést keltik a közönségben, hogy az ő életük mégsem olyan rossz. Talán ez érvényesül az Otthonban is.”

Azt is elárulta, miért volt fontos, hogy dogmafilm formájában újragondolják az előadást: “A dogma elsősorban inspirációt adott, de nem tartottuk be minden szabályát. Már korábban is gondolkoztunk rajta, hogy mit csináljunk, ha a járvány miatt ismét bezárják a színházakat. Teljes értékű produkcióban gondolkoztunk, amit képernyőn keresztül is élvezhet a közönség. A Trafó is hasonló célokat fogalmazott meg. A Dollár Papa Gyermekei előadásaira nagy hatást gyakoroltak a dogmafilmek, közel áll hozzánk ez a forma. Régóta kacsintgatunk a film felé, érdekel minket, hogy miképp tudnánk kilépni a színház kereteiből. Az Otthon megfilmesítése ennek az első fázisa lesz.”

A teljes interjú ITT olvasható.

Szereplők: Elise, az anya – Urbanovits Krisztina, Fredrik, a fia – Georgita Máté Dezső, Gerda, a lánya – Kiss-Végh Emőke, Axel, a veje, Gerda férje – Ördög Tamás, Felvétel és utómunka: Ofner Gergely

Bővebb információ a filmről és jegyváráslás az alábbi linken.