Új életet kezdett, óvónőként dolgozik az Egyesült Államokban Szász János rendező felesége, Bognár Gyöngyvér Jászai Mari-díjas színésznő, aki idehaza a Kecskeméti Katona József Színház megbecsült művésze volt – írja a Magyar Narancs.

A családjuk közel négy évvel ezelőtt, hirtelen távozott Magyarországról. Szász János korábban a bangladesi sziámi ikrekről készült dokumentumfilmje miatt került a címlapokra, ugyanis akkor, 2021-ben a produkció miatt házkutatást tartottak nála a rendőrök. Fél évvel később a rendező úgy döntött, a jobb jövő reményében a feleségével és két fiával Washingtonba költözik.

„Óvónő vagyok, hivatalosan pedagógiai asszisztens. A kisfiam budapesti óvodavezetője kötött itt össze egy nyugdíjas ismerősével, aki szintén óvónő volt Washingtonban. Ő segített abban, hogy beadjam a jelentkezésemet a környék óvo­dái­ba” – mesélte Zeck Julianna interjújában a színésznő.

Bognár Gyöngyvér arról is beszélt, Magyarországra nincs visszaút azok után, ami történt velünk: „Ami elmondható: 2021. február 5-én reggel hatkor egy névtelen feljelentés miatt bejött hozzánk a rendőrség. Döbbenetes volt a felismerés, hogy koholt vádaknak, hazugságnak vagyunk kitéve ártatlanul. Az ügyvédünk azt mondta, ez az eljárás két évig is eltarthat. Belebetegedtem, öt kilót fogytam azon a héten. Azt éreztem, én így nem tudok élni, nem követtünk el semmit, és mégis nekünk kell védekezni. János fogalmazta meg, hogyha ez velünk itt megtörténhet, akkor nem vagyunk jó helyen. A rendőrségi intézkedés előtt egy hónappal János felmondott a Színművészetin az SZFE-botrány miatt. Közben elvették a filmtámogatást az Utas és holdvilágtól, majd a két színház, ahová rendezni hívták, visszamondta a munkát, mondván, inkább mégse jöjjön. Ott álltunk munka nélkül, két gyerekkel, kétségek közt. Azt mondtuk, hogy nekünk a gyerekeink a legnagyobb értékünk, mentsük ki őket, és induljunk neki a világnak, mert nekünk itthon nincs jövőnk.”

Éppen akkor hagyta ott közel 20 év után a Kecskeméti Katona József Színházat. A kérdésre, keresett-e másik lehetőséget, elárulta:
„Nem, de szerencsére lett munkám: Hámori Barbara kiválasztott a Hotel Margaret című sorozat egyik főszerepére, és Kováts Adél is hívott a Radnóti Színházba két szerepre. Mondtam neki, hogy harminc éve várok erre a telefonra, de ha minden jól megy, felszámoljuk az életünket, és elmegyünk külföldre. Másnap visszahívott, hogy ennek ellenére mindenképpen engem szeretnének, és ha tényleg elmegyünk, azt a színház majd megoldja. Ez óriási gesztus volt a részéről, és nagyon nagy kontraszt ahhoz képest, hogy voltak közeli ismerőseim, akik megvonták tőlem a bizalmukat. (…) Nem számít a sok éves, évtizedes ismeretség, ha azt hallod, valakihez bement a rendőrség, akkor azok biztosan bűnözők. A gyűlöletkeltés és besúgás rendszere, a házmesterek országában, Magyarországon, ahol besúgtak a Gestapónak, a nyilasoknak, az ÁVO-nak, most újra működni látszik. Nagyon mélyen mérgezett a magyar társadalom.”

Gyöngyvér szerint rengeteg alázat és rugalmasság kell ahhoz, hogy az ember jól tudja venni az akadályokat_ „Ez senkinek sem könnyű, sem az otthonmaradóknak, sem nekünk. Beleszerettünk abba, ahol élünk, barátaink lettek, magyarok és amerikaiak is. Korábban azt gondoltam, hogy az együtt töltött idő szabja meg egy barátság mélységét, de az emigráció és a közös sors önmagában mélységet ad a kapcsolatoknak.”

Arról szólva, tudta-e, hogy ennyire rugalmas, kifejtette:
„Nem tudtam, de mint kiderült, az vagyok. 2017-ben mellrákkal műtöttek. Amikor két hónappal a mammográfia és a biopszia után kiderült, hogy nagyon komoly baj van, akkor éltem át igazán, hogy semmi sem biztos az életben. Egy dologban voltam biztos, hogy élni akarok. Amikor a rendőrségi ügy történt, pontosan tudtam, hogy abban a lelkiállapotban nem akarok élni, nem akarok várni, nem akarok könyörögni és szolgálni senkinek. Ha ez így alakult, akkor kezdjünk új életet és fókuszáljunk arra, hogy életben maradjunk. (…) Eldöntöttem, hogy amíg élek, csak a jó dolgokra koncentrálok. Ezért nem maradtam Kecskeméten sem, mert nem egyezett az elveimmel, az érzelmeimmel, a lelki alkatommal az új vezetőség minősége, és nem akartam ott maradni dühöngeni. Mélyen elutasítom a gőgöt, a felsőbbrendűséget. A magyarországi politikai kultúrában azt látom, hogy arcátlan gőggel dózerolnak le mindent és mindenkit, hitvány szavakat használnak komoly emberekre és alkotásokra. Elképesztő volt például, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesete kapcsán Vidnyánszky Attila képes volt szentté avatni önmagát, és nem vállalta a felelősséget sem rendezőként, sem igazgatóként, sem emberként. Két színésze majdnem meghalt, ő mégis a helyén maradt.”

A teljes beszélgetés itt érhető el.