A színházcsinálás az életben való jelenlétről szól – mondta Őze Áron az Inforádiónak, aki kortárs népszínházként igazgatná tovább a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházat, miután újabb öt évre nyert kinevezést.
A teljes beszámolót ITT érheti el.
Őze Áron szerint a színházigazgatás a koronavírus-járvány miatti bizonytalanságban leginkább egy orosz ruletthez hasonlít. Felelős döntéseket kell hozni nap mint nap, hiszen védeni kell a színházi alkalmazottak egészségét. Emellett ugyanakkor munkát is kell adni nekik, ezért mostanság nem művészeti ambíciókról, hanem egzisztenciális létkérdésről kell beszélni.
Már a járvány első hullámában háromhónapos segélyrendszert dolgoztak ki, amit több más teátrum is alkalmazott. Amikor tavaly nyáron már lehetőség volt rá, szabadtéren, a Bartók Ligetben játszottak, azután ősszel két és fél hónapig korlátozások mellett tartottak előadásokat, majd ismét „megállt az élet” – mondta a színházigazgató.
Hozzátette, hogy a Bartók Kamaraszínház ennek ellenére az idei évadra tervezett előadásainak többségét elkészítette, a bemutatókat házi főpróbaként vagy streamelt előadásként tartották meg. Ezeket a fenntartó papíron is bemutatónak minősíti, így próbadíjat kaphatnak a színészek.
A dunaújvárosi színház igazgatója sikeresen pályázott, így újabb öt évre tervezhet az intézmény élén. Elmondta, hogy a megkezdett munkát szeretné folytatni, és kortárs népszínházként képzeli el a teátrumot. (…)
A színészi és rendezői munkát, a színházcsinálást hivatásának tartja, amely nem pozíciófüggő. „Ha egyszer beleszagolt, akkor azzal sosem szakít az ember, egy életen át cipeli. Ezt senki nem veheti el, nem ciklusokról szól. Erre születni kell, ezt éli az ember, ahogyan az életet” – vallja a művész. (…)
Arról is beszélt, hogy tavaly tavasszal letették az Őze Lajos Emlékház alapkövét Szentesen, de a pandémia miatt csúszik az átadás, amely reményei szerint ősszel mégis megvalósulhat. A majdani látogatók interaktív eszközök segítségével ismerhetik meg Őze Lajos munkásságát. A többszobás emlékházban filmvetítés, kiállítás, és számos személyes emléktárgy kap majd helyet, amellett, hogy lesz egy „versmondásos” szoba is.
„Nagyon örülök, a családommal együtt, hogy a róla elnevezett filmszínház után most emlékház viseli majd édesapám nevét, ráadásul a szülővárosában. Ehhez a munkához mindent segítséget megadunk. Olyan tárgyakról is lemondtunk, amelyek jobb, ha majd ottani vitrinekben lesznek, és nem mi nézegetjük, hanem mások is, akiket érdekelhet. A látogatók így személyes élményben részesülhetnek Őze Lajos életéből” – mondta fia, Áron, aki szerint a színjátékosi hivatás annyira illékony és kiszolgáltatott, amelyet csak az emberi emlékezet tud megőrizni.
Azt mondta, hogy nagy büszkeséggel viseli az Őze vezetéknevet, de talán még nagyobb büszkeséggel az Áron keresztnevet. Úgy tapasztalta, hogy „vezetékneve nagy és édes, szent teher az állandó hasonlítgatás és mércézés miatt”.
„Ez egy folyamatos munka az életemben, ahogy édesapámnak is volt saját hitelének kivívása és megtartása. Ez nálam is így van. Több olyan helyzettel találkoztam már, ami vicces, megtisztelő vagy éppen sértő volt. Ezeket az akadályokat venni kell, és csinálnunk kell azt, ami a hivatásunk, amire születtünk. Nagyon büszke vagyok a vezetéknevemre, és Őze Lajosra is” – nyilatkozta Őze Áron.