Palkovics László: „Az SZFE ügyét nem nekünk kell megoldani”
2020. október 29., csütörtök 11:35
Fog-e tárgyalni a kabinet a színművészetisekkel? Többek közt erről beszélt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a Mandiner interjújában.
A felvetsére, miszerint a CEU, Akadémia, SZFE – az összes problémás ügy neki jutott, Palkovics úgy reagált: „Megszoktam már, hogy én viszem el a balhét a kormányban. Persze más miniszterek is gyakran állnak bele komoly konfliktusokba, csak nekem rendszerint olyan ellenérdekelt felek jutnak, akik hatékonyan képesek fellármázni a hazai és a nemzetközi nyilvánosságot.”
A kormány azt állítja, hogy nem része az SZFE körüli vitának, mivel az intézmény feletti kormányzati felügyelet megszűnt. A kérdésre, ez nem álságos-e annak fényében, hogy a kabinet döntött a kuratórium összetételéről, Palkovics László azt válaszolta: „A törvény kimondja, hogy az állam jelöli ki a kuratóriumot, amely aztán eldönti, miként akarja működtetni az egyetemet. Jogos igény, hogy a kormány bölcsen járjon el a tagok kijelölésekor. Így is történt, ha végignézzük, kik vannak a kuratóriumban. Három művész, nagy rendszerek irányításában is jártas, kiváló emberek a szakmájukban, élükön Vidnyánszky Attilával. Persze értem, hogy a másik oldal szerint az és csak az a kiváló, akit ő annak tart. Világi Oszkár Magyarország egyik legkomolyabb üzletembere, Szlovákiában és itthon is megjelenik a művészvilágban mecénásként. Bacsa György személyében egy jogászember is bekerült, ami szintén előnyös lesz az egyetemnek. A kettős mérce számunkra elfogadhatatlan, a jogszabályokat minden egyetemnek egyformán be kell tartania.”
Annak kapcsán, hogy senki nincs a kuratóriumban, akit az egyetem javasolt, úgy fogalmazott: „Nagyra tartjuk az egyetem múltját, a szakmai képességeket és a művészi teljesítményt. Ezzel együtt az összes többi modellváltó egyetemen, amely a hét intézmény összes hallgatói létszámának a 98 százalékát teszi ki, sehol, egyetlen esetben sem kérdőjelezték meg a dolgozók és a diákok, hogy alkalmas emberek kerültek a kuratóriumba. Mindenhol igyekeztünk figyelni arra, hogy olyan testületi tagokat válasszunk, akik az egyetem szakmai portfóliójához illeszkedő tevékenységet folytatnak.”
Arról is beszélt, fognak-e tárgyalni a hallgatókkal és a dolgozókkal: „A belső vitát a művészeti ágak nagy tekintélyű szakembereinek egymással kell megoldaniuk. A törvényi felhatalmazás alapján a kuratórium dönthet arról, hogy mi a helyes megoldás. A kormány szándéka változatlanul az, hogy az egyetem szabadabban, az államtól függetlenül működjön, és a színművészetis fiatalok szakmai esélyei, lehetőségei jelentősen javuljanak. Furcsa, amikor az SZFE hallgatói és az ott tanítók a felsőoktatásért felelős minisztert követelik tárgyalópartnernek. Mintha állami fenntartásban szeretnének maradni, nem kérnének a szabadságból. Pedig 2014-ben az SZFE puccsolta meg a kormány által kijelölt kancellárt azzal a felkiáltással, hogy az állam ne rakjon gyeplőt a nyakára, és hagyja működni az intézményt.”
Palkovics szerint: “Ez a történet valójában nem az egyetemi autonómiáról szól. Az oktatók egyfajta ideológiai háborúban használják eszközként a diákokat, ami nem helyes. Úgy gondolom, hogy nekik kell megoldaniuk ezt a helyzetet. Helyénvaló, ha az emberek lefolytatják a vitákat. Épületfoglalás helyett a hallgatók számára minden bizonnyal hasznosabb lenne, ha normális, nyugodt keretek között tanulnának. A kormány ehhez a maga részéről azzal tudott hozzájárulni, hogy a korábbi támogatást megduplázva az SZFE-nek 3 milliárd forintot ad működési költségekre és bérfejlesztésre”.