Sokat küzdött a megfelelési kényszerrel, de mostanra elfogadta önmagát. Édesanyjában, Szirtes Ágiban pedig saját vonásait is látja. Pálmai Annát a Meglepetés kérdezte. Lapszemle.
A teljes interjú a Meglepetésben olvasható.
Meglepetés 2022.08.02 – 40,41. oldal
A napokban mutatták be a mozik az új filmjét, amelyről szólva úgy fogalmazott:
„Az Együtt kezdtük című filmben egy vagány, szókimondó, cselekménybonyolító pultoslányt alakítok egy esküvőn. A fókuszban az osztálytalálkozó áll: a hajdani barátok tíz évvel az érettségi után jönnek össze ismét, ami bizony tartogat meglepetéseket. Forgatás közben engem is elkapott a tinis életérzés, bár én nem voltam lázadó kamasz. Nagyon megtaláltam magam a Vörösmarty Gimnáziumban, ahol remek tanáraim voltak és szuper osztályközösség.
A régi barátok a mai napig velem maradtak. Szerencsére a szorongásaimat mára kinőttem.”
Pálmai Anna kiskora óta szó szerint a díszletek között él. Nagypapája, Szirtes Ádám és édesanyja, Szirtes Ági nem mindennapi sikerei erős alapot adtak a megfelelési kényszernek, ő azonban nem hátrált meg, követte őket a színi pályán. „Az, hogy felvettek a színművészetire, és friss diplomával rögtön a Katona József Színházba kerültem, csak látszólag egyenes út. (…) Megküzdöttem a csatákat, leginkább magammal, a bizonyítási kényszerem csak az idővel és a szerepekkel múlt el, amik felneveltek és erőt adtak” – mondta.
Ugyan Anna és édesanyja egész más karakterek, a színésznő szerint a lelkük nagyon is hasonló: „Ahogy Tóth Krisztina írja a versében, beszélek, és néha meghallom anyámat. Olykor jön egy régi színházi felvétel vagy film és mintha csak én lennék, döbbenetes. Anyukámmal nagyon jó barátságban vagyunk. A közös szenvedélyünk Görögország, amikor csak tehetjük, nyáron odautazunk. Engem általában helyinek néznek, mert pillanatok alatt csokibarnára sülök. Nemigen van olyan része az országnak, ahol nem jártam.”
Pálmai Anna arról is beszélt, milyen fontosak a barátságok az életében, Borbély Alexandrával a Színművészeti óta elválaszthatatlanok: „Szandra olyan számomra, mintha a testvérem lenne. Drukkolok neki és minden vele kapcsolatos jó hírnek örülök. Amikor színésznőként megnyerte az Európa Filmdíjat, ott vártam a repülőtéren egy szál virággal. Persze, én sem vagyok szent, olykor bennem is van szakmai féltékenység, ha másnak adnak egy-egy nekem is tetsző szerepet, de rá ez valahogy nem terjed ki. Érdekes különben, a csillagok együttállása kell ahhoz, hogy ebben a szakmában bármi is összejöjjön, mert, ahogy a mestereink mondták, itt csak egy százalék a tehetség és 99 százalék a szerencse” – fogalmazott a színésznő.
Azt is elárulta, aggódva figyeli a háborús helyzetet, a közélet történéseit:
„Szerintem a legfontosabb, ne hagyjuk, hogy a félelem átvegye az uralmat a döntéseink felett. Az élet mindig nehéz volt, akadt benne bizonytalanság bőven, és úgy hiszem, a legtöbb, amit megtehetek, ha biztonságosan rendezem be a mikrokörnyezetem, ha körülveszem magam azokkal az emberekkel, akiket szeretek, és olyan dolgokat csinálok, amik feltöltenek.”
A teljes interjú a Meglepetésben olvasható.
Meglepetés 2022.08.02 – 40,41. oldal