Az otthon töltött időről és a félelmeiről is mesélt a színésznő a kultura.hu-nak.
A teljes interjút ITT olvashatják.
Pálmai Annát elsőként arról kérdezték, hogy éli meg a bezárkózottságot: “Egyelőre jól. Behozom az alváslemaradásomat, olvasok, tornázok, minden olyasmit csinálok, amire egyébként alig van időm. Durva tempóban éltem a mindennapjaim, ijesztő volt, amikor belelapoztam a naptárba, és augusztusig nem láttam benne szabadnapot… Attól féltem, valami baj történik velem, és nem tudok majd a feladataimnak eleget tenni. Erre jött ez… Nyilván rengetegen élünk túlhajszoltan, nem is akarok panaszkodni, mert közben nagyon hálás vagyok az életemért. Hangosan meg szoktam köszönni az égieknek, hogy egészséges vagyok, hogy szeretem a munkámat, hogy szerelemben élek.”
“Ahogy kinyitom a Facebookot, bekapcsolom a tévét vagy leugrom a boltba, rám szakad a külvilág és szorongani kezdek. Szorongok amiatt, hogy Amerikában elkezdtek feloldani bizonyos környezetvédelmi szigorításokat, amelyek a káros anyag kibocsájtásokat szabályozták. Szorongok amiatt, hogy továbbra is irtják az Amazonas őserdőt… Most kéne észbe kapni, mielőtt visszafordíthatatlan lesz a tragédia.. (…) A magam részéről arra jutottam, hogy most elsősorban a saját életemre tudok befolyással lenni, ezért minden másnap futok, sétálok a szerelmemmel az erdőben, de nagyon szigorúan betartom az óvintézkedéseket” – tette hozzá a színésznő.
Úgy látja, ez egy embert próbáló időszak, mert sokat vagyunk a gondolatainkkal, amelyek be tudnak csavarni: “Gyakran én is mélyre tudom magamat rántani, de igyekszem derűvel és bizakodóan gondolni a jövőre. Nem baj, hogy szünet van, az a rossz, hogy nem tudom, meddig. Két hét lazításnak még örülök is, mert alaphelyzetben alig tudok a szerelmemmel lenni a sok munka miatt. A bizonytalanság az, ami most nehéz” – nyilatkozta a Pálmai Anna.