Már korán felismerte, hogy az ő útja a színészet lesz, és azóta is folyamatosan bizonyítja, hogy a tehetség mellett a szorgalom is elengedhetetlen a sikerhez. Pálmai Annát, a Katona József Színház színészét kérdezte a Glamour.

„Édesanyám munkamorálja, szorgalma és alázata jelentette számomra a siker kulcsát, és ez az útmutatás később is irányt adott nekem. Ugyanakkor éreztem rajta valamit, amit felnőttként már a saját bőrömön tapasztaltam meg: ez a pálya a szépségei mellett rengeteg áldozattal és lemondással jár. Nem panaszkodom, de tény, hogy mindenért meg kell dolgozni, semmit sem adnak ingyen” – mesélte a lapnak Pálmai Anna édesanyjáról, Szirtes Ágiról.

Arról szólva, kezdő színészként milyen szerepekről álmodott, kifejtette:

„Soha nem voltak konkrét szerepálmaim, de mindig vonzódtam az erős, érzelmes, szenvedélyes nőalakokhoz. Vannak írók, akiknek a művei olvasásakor szinte szétfeszít a vágy, hogy eljátszhassam a szerepeiket. Ilyenek például Molnár Ferenc vagy Szép Ernő szerelmes női. Bízom abban, hogy még megtalálnak hasonló feladatok, mert úgy érzem, bőven lenne mondanivalóm. (…) Az ember tragédiájában Lucifert játszom, és este héttől tízig pattanásig feszült idegekkel figyelek a többiekre és magamra, energiát adok és kapok. Ebben halálosan elfáradok, de utána általában még együtt marad a csapat, mindenkinek jólesik leülni egy pohár borral.”

Arról is beszélt, mindig küzdöttem azzal, hogy ne vállalja túl magát: „Állandóan versenyt futok az idővel, próbálom utolérni magam az életem történéseiben. Tudom, hogy a munkám csak egy szelete a valóságomnak, de hajlamos vagyok mindent elé helyezni, ami sokszor a magánéletem rovására megy. (…) Amikor lehetőségem van arra, hogy a saját nehézségeimet, fájdalmaimat és veszteségeimet is beleadjam egy-egy karakterbe, nem spórolok a lelkemmel. A Kaukázusi krétakör és Az ember tragédiája két olyan darab, amely nemcsak lelkileg és érzelmileg, de fizikailag is nagyon igénybe vesz. (…) Nekem fontos, hogy energiát adjak és kapjak; ebben az áramlásban érzem magam a helyemen. Szeretem megérezni az erőmet, mikor a közönséggel összekapcsolódunk. Nem tudok, és nem is szeretnék enélkül élni.”

Azt is elárulta, számára mi adja most a legnagyobb magabiztosságot:

„Sok veszteség mentén végre megtaláltam a változásban is a nyugalmamat. A szabálytalanságban is a biztonságot. Mostanra eljutottam oda, hogy erőt tudok meríteni apróságokból is, megtanultam megbecsülni és értékelni a boldog pillanatokat, amíg tartanak, mert nagyon hirtelen változik a szél, és bármikor elveszítheted azt, amit biztosan a magadénak hittél.”