Pálos Hanna a Katona József Színházban kezdte pályafutását, ahol aktívan részt vesz a társulat munkájában.

Az Orlai Produkcióval bemutatott Mély levegő nemcsak az első monodrámája, hanem a felnőtté válás története is. A Halász Rita Margó-díjas regényéből készült előadás a válás mellett egy nő önmagával való szembenézését tárja fel. Ennek kapcsán kérdezte a 444.hu.

„Ez a történet betekintést enged Vera életének egy olyan szakaszába, amikor két út áll előtte: vagy megfullad a tenger közepén, vagy összeszedi minden erejét, felúszik a vízfelszínig, vesz egy nagy levegőt és újrakezd mindent. (…) Sok apró részletet kiemelhetnék most, ami megfogott, de számomra a legmeghatározóbb mondat – ami végül nem kerülhetett bele az előadásba – akkor hangzik el, amikor Vera az évszakokról, a nyár és az ősz konfliktusáról mesél a gyerekeinek. Megkérdezik tőle, hogy ki a nyár, amire azt válaszolja: „egy délceg, daliás férfi”. A kérdésre, hogy ki az ősz, csak annyit mond, hogy „egy anyuka”. Ezek az apróságok tűpontosan jelzik, min megy keresztül a főhős, és épp hol tart, ha magára gondol” – fejtette ki Pálos Hanna, akit arról kérdeztek, ismerős volt-e a feldolgozási folyamat, ahogy a főhős szembenéz a gyerekkorával.

„Nem. Pont az fogott meg a történetben, hogy rájöttem, van az életemnek egy olyan szakasza, amivel kapcsolatban én nem végeztem el ezt a feldolgozást, és mint olvasó hálás vagyok Halász Ritának, hogy szavakat adott nekem” – mondta a színésznő, aki arról is mesélt, hogy szánta rá magát arra, hogy egyedül álljon színpadra.

„Egy évvel ezelőtt nem voltam túl jól, az életem semmilyen területén nem éreztem magam otthonosan. Pelsőczy Rékával beszélgettem Zebegényben az erdőben, siránkoztam, hogy mennyi mondandóm van a világnak, de nem találom a módját, hogy ezt kieresszem, és akkor elhangzott tőle az a nagyon fontos mondat, hogy „Hanna, ha van egy mániád, akkor ne várj másokra, kezdd el csinálni!”. Én akkor csak azt tudtam, hogy ki akarom nyitni a számat, és el akarom mondani ezeket a mondatokat. De még soha nem játszottam monodrámát, nem tudtam, képes vagyok-e rá. Nemcsak színésznőként, hanem emberként is szükségem volt arra, hogy megtanuljak bízni magamban. (…) Nekem a színház a hivatásom, egyszerűen szükségem van rá ahhoz, hogy rendben legyek” – fejtette ki Pálos Hanna.

Fia születése után 2-3 évvel mondta egy interjúban, hogy úgy érzi, mintha most kezdődött volna el az igazi élet. Ennek kapcsán most úgy nyilatkozott:

„Máshogy telik az idő, és mindennek súlya lett; már nem csak magamért vagyok felelős. Innentől az, amit képviselek, ahogy kommunikálok, ahogy a világban létezem, mind példát jelent valaki számára. Hazamegyek, és a fiam érzi rajtam, hogy miben vagyok éppen. Egy gyerek mindent azonnal „levesz”, és folyamatosan tükröt tart. Ahogy nő, egyre jobban rálátok, milyen szavakat használ, hogy gondolkodik, milyen a humora, és nagy szemekkel nézek, amikor magamra ismerek. De akkor is, amikor nálam sokkal határozottabban tudja dolgokra azt mondani, hogy nem!”.