Papadimitriu Athina olyan, mint a főnixmadár: ha a sors térdre kényszeríti, újjászületve tud kikerülni a helyzetből. A színésznőt a Nők Lapja Ezotéria kiadása kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapja Ezotéria kiadásában olvasható.

A felvetésre, miszerint ennek az érzékenységnek a hivatásában van előnye és hátránya is, úgy felelt:
„Az előnye az lehet, hogy könnyen bele tudok bújni a szerepekbe. A hátránya pedig az, hogy nehezen viselem el például a munkámban a bántást. Napjainkban dívik az olyan munkastílus, amivel a színészeket megbántják, megalázzák, nem bíznak bennünk. A közelmúltban jártam Amerikában, ahol a Netflix számára forgattunk egy sorozatot, amelybe én is bekerültem. Kicsit féltem, amikor igent mondtam a felkérésre, mert az angoltudásom gyenge. Olyan szeretetben volt részem, amelyet itthon nem tapasztaltam meg. Lelkesítették, dicsérték a színészeket és az egész stábot, ilyen környezetben könnyen lehet alkotni.”

„Nem panaszkodom, mert hál”istennek sokat dolgozhatok. Mostanra már mindenem megvan, amihez hozzájárul a gyűjtögető szenvedélyem. Nagyon ritkán vásárolok magamnak, amit keresek, azt mind a gyermekeimre költöm. Nem kell új autó, nincsenek luxusigényeim, úgy is mondhatnám, kis igényű vagyok. Az amerikai sorozatbeli munkám összegét elosztottam a három gyermekem között. (…) Most, hatvannyolc évesen érzem azt, hogy a helyemen vagyok. Foglakoztatnak, szeretnek, fiatalon ez nem mindig volt így, talán azért, mert nem hittem magamban. (…Ö A pályám elején nem akadt olyan igazi segítő, aki ráébresztett volna arra az igazságra, miszerint a kevesebb több. Engem erre a videózás döbbentett rá,amikor visszanéztem magam. Erős volt a kisugárzásom, amiről nem én tehetek, ezt hoztam magammal. Észrevettem, hogy amikor kijöttem a színpadra, bármi történt is addig a deszkákon, eléggé feltűnő voltam. Mindenki azonnal rám nézett. Ebből pedig sikerült visszavenni, és kevésbé energikusan sokkal jobban érzem magam” – árulta el.

A kérdésre, hisz-e a véletlenben, úgy fogalmazott: „A véletlenről az a véleményem, hogy Isten inkognitóban. Minden okkal történik. Említhetnék egy fontos találkozást , amelyre életem legmélyebb pontján került sor. A visegrádi palotajátékokon történt. Odajött hozzám egy házaspár, akik elmondták, mennyire szeretnek engem, és hogy milyen szép életet élünk a természet közelségében, az állatokkal együtt. Mivel nagyon bizalomgerjesztő emberekről volt szó, ezért elmondtam nekik, hogy éppen mélyponton vagyok, amiből nem találom a kiutat. Ők ajánlották, hogy kezdjek el foglalkozni pránanadival, és valóban, ennek köszönhetően az életem megváltozott. Innentől kezdve minden helyzetet tudok kezelni. Sőt, nemcsak embereknek, hanem állatoknak is képes vagyok segíteni, két lovat például a kézrátételes eljárással meg tudtam gyógyítani. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a házaspárral sorsszerű volt a találkozásom, hiszen ők tereltek arra, amivel foglalkoznom kell.”

A teljes interjú a Nők Lapja Ezotéria kiadásában olvasható.