Az alábbiakban a miskolci teátrum művésze, Papp Endre üzenetére hívjuk fel a figyemet. Kövessék a színház Facebook oldalát, ahol előadás felvételekkel és személyes sorokkal jelentkeznek az alkotók.
„Pár hónappal ezelőtt vagyunk.
Épp szokásos rohanás az autópálya felé. Tankolás, dugó, piros lámpák, index jobbra, index balra. Még másfél óra Miskolcig. Megy a rádió. Valami lakberendező beszél arról, hogy miért is fontos szortírozni. Hogyan válj meg a felesleges dolgaidtól. Könyvektől, kacatoktól. Valahogy így: adományozd vagy add el. A lényeg, ha már eltűnt és azután is hiányzik, szerezd be, vagy vedd magad körül vele újra. Már biztos nem fog feleslegesen porosodni körülötted.
…
Most.
Minimum másfél méteres elszeparálásra kárhoztatott és kötelezően ajánlott szabadidő. Tele vannak a parkok családokkal. Máskor nonstop gürcölő apukák bringáznak meg görkoriznak a srácaikkal. A házak körül kertészkedő emberek. Legalább 10 éve nem mértek ilyen tiszta levegőt a városban. Az utcákon napi egy sétájukat töltő nyugdíjasok. Eb tulajdonosok a kedvenceikkel. Párok, akik sosem töltöttek még ennyi teljes értékű időt egymással. Kiéhezve a négy falon túli világa
Lehetséges kacatoktól és feleslegektől megvált tömegek.
Ha van jó ebben az egészben, akkor talán ez. Ezután a pár hét vagy hónap után (ki tudja?) mindenkinek kész válasza lesz.
Kivel szeretnél találkozni? Hova akartok elutazni? Mit akarsz megnézni, kipróbálni, beszerezni, megkóstolni, megismerni? Hogy is lesz a hogyan tovább?
Szóval, mik is azok az elengedhetetlen dolgok. Amitől nem lehet megválni. Amiből nem elég a pótlék, meg a virtuális.
Addig meg lehet szortírozni.”
Papp Endre