„Sok szeretettel gratulálunk a nagyszerű Papp Jánosnak, aki tegnap esti Network előadásunk után átvette az első Verebély Iván-díjat! Szavazataitok alapján ő lett az örökös tagunk emlékére alapított elismerés első kitüntetettje. Nektek nagyon köszönjük, hogy ennyien voksoltatok kedvencetekre, Janónak pedig ezúton is, mégegyszer gratulálunk!” – közölte a Centrál Színház.
A Centrál Színház örökös tagja, Verebély Iván 2020 szeptemberében hunyt el. Emlékére alapította meg az idei évadban egykori színháza és a Jászai Mari-díjas színművész családja a Verebély Iván-díjat, amelyet december 7-én – vagy annak környékén –, Verebély Iván születésnapján adnak át az adott naptári év legjobb epizódszereplőjének.
2022-ben Mészáros András, Pálfi Kata, Papp János, Rada Bálint és SzabóÉva is a jelöltek között volt. Közülük online közönségszavazás során került ki a nyertes személye, aki 2022-ben Papp János.
S”zerintem minden színész úgy van ezzel, hogy amikor fölkel reggel, már akkor kicsit belegondol az esti előadásba, pláne ha fajsúlyosabb a dolog. (…) A komolyabb szerepeknél az ember már reggel átfutja a szöveget, hogy az már nappal is munkáljon benne. Estére az előadásra fizikailag és lelkileg is készen kell állni” – vallja a színművész, aki azt mondja, ennyi év színpadi tapasztalattal a hát mögött is izgul esténként.
„Mezei Mária, a nagyszerű színésznő egyszer egy újságírói kérdésre, hogy van-e lámpaláza előadás előtt, azt felelte – és én is csak azt mondhatom: „Akinek nincs, fiam, az azonnal hagyja abba a pályát”. Persze kétféle lámpaláz van: ami inspirál, segít, az adrenalinszintet megnyomja, és az ember jobbat produkál tőle, illetve a másik, ami gátol. Szerencsére bennem nem ez a gátoló lámpaláz van, hanem a készülődős, várakozós. Mert hála a Jóistennek, olyan szerepeket játszom, amelyeknél már reggel várom, hogy jó lesz este találkozni a szereppel, a darabbal, a közönséggel” – fogalmazott egy interjúban.
Papp János neve eggyéforrt a természettel és a túrázással. Saját bevallása szerint a Kéktúra megváltoztatta az életét:
„Alapvetően azért változtatja meg az ember életét egy-egy nagy túra, mert eleve a vállalás nagy. Az Országos Kékkört – a plusz kilométereket is hozzáadva –, 2666 kilométert egy huzamban megcsinálni 82 nap alatt, napi 31 kilométeres átlaggal, az egy nagyon komoly teljesítmény. Amikor az ember erre elindul, már eleve tudja, hogy egy nagyon nagy vállalás előtt áll. Az út tele van értékkel, tartalommal, gazdagsággal, és amikor ezt sikerül megcsinálni, akkor óhatatlanul azt érzi a végén, hogy most ezzel bizony több lettem. Ez nem csak a Kéktúrára, hanem minden nagy gyalogtúrámra vonatkozik.”
Forrás: Centrál Színház, Fidelio