Három, a klasszikus balett-technikát fókuszba helyező darabot foglal egybe a Magyar Nemzeti Balett legújabb, Korlátok nélkül című estje, amely április 22-én debütál az Eiffel Műhelyházban.

William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitudeés Harald Lander Etűdök című alkotása mellett először szerepel a Paquita-szvit az együttes repertoárján, amit Solymosi Tamás balettigazgató és két balettmestere, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina adaptált a társulatra.

Az eredeti művet 1846-ban mutatta be a Párizsi Opera balettegyüttese Édouard Deldevez zenéjére, Joseph Mazilier koreográfiájával. A darabot egy évvel később a szentpétervári cári balett is színre vitte a klasszikus balett atyja, Marius Petipa és Pierre-Frédéric Malavergne koreográfiájával, ez volt Petipa első oroszoroszági koreográfiája. 1882-ben Petipa felújította alkotását, amit Ludwig Minkus zenéjére egy pas de trois-val, egy grand pas classique-kal (táncszvit) és egy gyerekekre írt mazurkával is kiegészített.

Az eredetileg a napóleoni háborúk idején Spanyolországban játszódó szerelmi történetből, amely Paquita, a cigánylány és a francia tiszt, Lucien d’Hervilly között szövődött, végül ez a később beillesztett táncszvit lett az, ami megmaradt a nagy balettegyüttesek repertoárján, és amit azok számos felfogásban, a társulatok és szólisták képességeit kidomborítva egészítettek ki az évtizedek során.

William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitudeés Harald Lander Etűdök című alkotása mellett először szerepel a Paquita-szvit az együttes repertoárján, amit Solymosi Tamás balettigazgató és két balettmestere, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina adaptált a társulatra.

Az eredeti művet 1846-ban mutatta be a Párizsi Opera balettegyüttese Édouard Deldevez zenéjére, Joseph Mazilier koreográfiájával. A darabot egy évvel később a szentpétervári cári balett is színre vitte a klasszikus balett atyja, Marius Petipa és Pierre-Frédéric Malavergne koreográfiájával, ez volt Petipa első oroszoroszági koreográfiája.

1882-ben Petipa felújította alkotását, amit Ludwig Minkus zenéjére egy pas de trois-val, egy grand pas classique-kal (táncszvit) és egy gyerekekre írt mazurkával is kiegészített. Az eredetileg a napóleoni háborúk idején Spanyolországban játszódó szerelmi történetből, amely Paquita, a cigánylány és a francia tiszt, Lucien d’Hervilly között szövődött, végül ez a később beillesztett táncszvit lett az, ami megmaradt a nagy balettegyüttesek repertoárján, és amit azok számos felfogásban, a társulatok és szólisták képességeit kidomborítva egészítettek ki az évtizedek során.

ahol tánckari művészek és a vezető szólisták is egyaránt bemutathatják tudásukat. A társulat igényeihez igazodva a Paquita mellett más Petipa-koreográfiák (A Szilfid, Trilby, Talizmán), valamint Viktor Gzovszkij (Grand Pas) és Mihail Fokin (Armida pavilonja) egy-egy variációja is bekerült a produkcióba, míg a már említett mazurkában a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei mutathatják meg tudásukat.

A betanításban Solymosi Tamás balettigazgató mellett Prokofieva Irina működött közre, aki a szentpétervári Mariinszkij Színházban töltött csaknem két évtizedes pályafutása során maga is több évadon át táncolt a Paquita-szvitben, valamint Mirzoyan Albert, aki ugyancsak a Mariinszkij Színház művésze volt, majd évtizedekig a szentpétervári együttes és a Bécsi Állami Operaház balettmestereként felelt a társulatok kimagasló művészi színvonaláért.

A Paquita-szvit méltó bemutatásához Oleg Molchanov díszletei és Rományi Nóra jelmezei járulnak hozzá, a férfi és női szólókat hármas szereposztásban Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya és Sharipova Elena, valamint Balázsi Gergő Ármin, Timofeev Dmitry és Palumbo Valerio táncolják.

amely a klasszikus balettet dinamikus mozdulatokkal ötvözve feszegeti a táncosok fizikai korlátait Schubert „nagy” C-dúr szimfóniájának energikus zárótételére. Szintén újra látható Harald Lander Etűdök című alkotása, amely az öt balettpozícióból kiindulva, a próbatermi munkafolyamatok elemeinek bemutatásán keresztül jut el a fináléig, és hirdeti ezáltal a klasszikus balett szépségét és esztétikáját, valamint a tánc örömét és izgalmát.