SZFEMácsai PálMajor FesztCziegler BalázsVidnyánszky AttilaKőszegi VárszínházKovács PatríciaUpor László
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 7., kedd

    Parti Nóra: “Akkor érzem magam biztonságban, ha én vagyok a főnök meg a Jóisten”

    2020. június 1., hétfő 10:44

    Az utóbbi években az Átrium a fő bázisa, ahol a viccestől a szívszorítóig, a társalgási vígjátéktól a musicalig változatos színekkel játszik. A Független Színpad–Merlin–Bárka útvonalon kezdte, pályája java részében a szabadúszást választotta. Parti Nórát a Színház folyóirat internetes kiadása kérdezte.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    A kérdésre, milyen túlélési stratégiái vannak a mostani kiszámíthatatlanságban, kényszerszünetben, Parti Nóra elmondta: “Kezdetben nem igen fogtam fel, hogy a színházak bezárása azt jelenti, hogy esetleg hónapokig nem megyünk színpadra. (…) Most a mindennapokhoz való alkalmazkodás, a napi ritmus megváltozása, a hasznos időtöltés, a gyerekek értelmes lefoglalása a feladat.” 

    “Ha már így adta a sors vagy a Jóisten, azon gondolkodom, hogy mit lehet tanulni, min kellene változtatni, hogyan tudnánk nyitni egymás felé. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy végigvágtázzuk az életünket, mindig készülünk valamire, vagy azon gondolkodunk, ami már elmúlt. A színpadi létezés azért nagy ajándék, mert ott benne vagy a pillanatban. Nekem is meg kellene tanulnom a jelenben létezni, az adott pillanatban teljesen jelen lenni.

    Most nincsenek kapaszkodók, levert cölöpök, ettől-addig elfoglaltságok, ami mentén a napjainkat éljük.

    Ez egy nagyon érdekes, kissé meditatív állapot” – tette hozzá Parti Nóra.

    Pályájáról szólva elmesélte, sodródott a színészet felé, szerzett pedagógus- és elektronikus újságírói diplomat is, a játék igazából buliból indult. Minden fővárosi színházhoz bekopogtatott, kereste az igazgatót, bemutatkozott és elmondta, hogy szeretne színpadon játszani. “A mából nézve, az eddig megszerzett tapasztalatokkal mindez nagyon meredeknek tűnik. De akkor olyan természetes volt nekem, mint ahogy mi most beszélgetünk.

    Gyermeki naivitásnak, tisztaságnak is nevezhető ez a hozzáállás, hogy szeretném a kék kis macit, tessék szíves megmondani, hol lehet megvenni.

    Vagyis, szeretnék színész lenni, tessék engem tanítani vagy segíteni nekem. Ahhoz képest, ahogy a semmiből, kapcsolatrendszer, támogatók nélkül indultam, olyan csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt, mint Ruszt, Jordán, később Scherer Péter és Mucsi Zoltán a Nézőművészeti Kft-ben… A színészi pályám indulását nagyon meghatározták az alternatív közegek” – nyilatkozta Parti Nóra.

    A Bárka Színházi évek után kapott megkereséseket, de úgy döntött, szabadúszó lesz:

    “Igazából úgy tudok létezni, akkor érzem magam biztonságban, ha én vagyok a főnök meg a Jóisten. Megvárom, hogy miket dob a sors, és az alapján hozom meg a döntéseimet. Sokkal életigenlőbb vagyok annál, mint hogy teljesen alárendeljem magam egy társulat működésének.

    Ott ugyanis mindent meg kell csinálni, amit rád osztanak. Nagyon tisztelem az elhivatott kollégáimat, de én mindig sokkal szabadabb voltam annál, hogy elkötelezzem magam. Imádom a hivatásomat, de nem áldoznám be érte az életemet, a hétköznapjaimat.”

    Arról is beszélt, miért érzi közel magához az Átriumot: “Szeretem, hogy bátrak, hogy sokszor mernek nagyot álmodni, kockáztatni.”

    Nem titkolja, hogy rajong Alföldi Róbertért. A kérdésre, mit tanult tőle, azt válaszolta: 

    “Például azt, hogy hogyan álljak fel, ha éppen össze vagyok taposva.

    Nagyon szeretem Robit, és én is érzem, hogy szeret. Van úgy, hogy üvölt próba közben, de soha nem öncélúan, hanem az érdekemben, ahogyan én is üvöltök a gyerekeimmel bizonyos helyzetekben, mert a legjobbat szeretném kihozni belőlük.”

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -