Az Imágó után ismét a Csokonai Színházban rendez Pass Andrea. A drámaíró új darabja, a Finálé iskolában megtörtént, ugyanakkor minden zárt közösséget érint(het)ő problémát feszeget. A darab szűk körű munkabemutatója után beszélgetett a rendezővel a Magyar Teátrum.

Pass Andrea a darabról:

A debreceni Imágóban Kafka Átváltozásához nyúltál, egy korábbi munkádban pl. Tarr Béla filmjéhez, most pedig ismét saját történetet vittél színpadra. Ennek kapcsán kifejtette: „Nyár elején belefutottam egy YouTube csatornába. Elkezdtem nézni a videóit, mert volt valami mélyen nyugtalanító az egészben, meg akartam érteni. Amit ez a bizonyos csatorna közvetít, az sokak számára a vágyott tökéletesség, szépség, jólét, szeretet, harmónia. Aztán belefutottam egy TikTok szereplőbe, ami a másik véglet az önmagukat középpontba helyező tartalomgyárosok skáláján, az a fajta médiaszereplő, aki látványos sebezhetőségének, esendőségének köszönhetően hamar a nézők céltáblájává vált. Ez a két végpont kezdett el érdekelni, hogy hogyan tudom őket egy, már-már mitikus történet két végpontjaként ábrázolni egy drámában. Valahol középen helyezkedik el az a szociálisan kiszolgáltatott fiú, akit a kereskedelmi televízió hülyegyerekként értékesít, és akinek műsorai szintén felkerülnek az online térbe. Egy különös univerzumot képeznek ezek a közösségi média szereplők, amelyben egy kisgyerek még mindig a valóságot keresi, ez lesz az ő hübrisze.”

Egyszer azt nyilatkozta, hogy az olyan témák motiválják színházcsinálásra, amelyek megfejtendő kérdéseket tesznek fel számára. Annak kapcsán, hogy az influenszerekkel, véleményvezérekkel teli hétköznapjainkban mi foglalkoztatta, elmondta: „Nem sokkal azután, hogy körvonalazódott a darab témája, olvastam egy interjút Gulyás Mártonnal, aki a YouTube csatornáján rendszeresen foglalkozik a médiaipar szereplőivel. Az interjúban említette Mark Fishert, akinek most jelent meg magyar fordításban a blogjaiból összeállított könyve. Rengeteg gondolata, nyelvi leleménnyel megalkotott definíciója került a darabba. Fisher szerint „a közönséget felváltotta a fogyasztó, a kulturális kalandvágyat a konformizmus, bizalmatlanságot szülve a nagy elbeszélésekkel szemben.” Ezen nekünk, alkotóknak, kötelességünk változtatni, fel kell ébreszteni a közönségben azt a bizonyos kalandvágyat, amellyel kedvet kaphat a jelentések felkutatására. A közösségi médiában nagy követési számmal rendelkező véleményvezérek, influenszerek sokasága demoralizálja a társadalmat, és ennek nagy hatása van a mi munkánkra is, hiszen a nézői, befogadói aktivitást bénítják meg a fastfoodhoz hasonlatos, könnyen emészthető tartalmaikkal. Szerencsére megtalálhatjuk ezeknek a személyeknek és tartalmaiknak a kritikusait is, de ők sajnos kisebb számban fordulnak elő.”

A vírusról és annak hatásairól szólva úgy vélekedett: „A vírus engem leginkább arra figyelmeztet, hogy ember tervez, Isten végez. Meglepő módon kevésbé deprimál most ez a helyzet, mint tavasszal. Ugyanakkor nagyon kemény munka a türelem gyakorlása, de jelenleg ez a feladat.”

A Finálét a Jurányiban is játsszák majd rendszeresen és a debreceni közönség is láthatja majd.

Forrás: Magyar Teátrum