Pásztor Ádám ötödik főszerepére készül a Pesti Magyar Színházban; Az Időfutár, A kincses sziget, a Madagaszkár és a Valahol Európában után ősszel egy új zenés darabban mutatkozik be. A színésszel beszélgettünk egy sűrű és izgalmas évadról, és a színház szeretetének alapjairól.
A Pesti Magyar Színház május elején nagy sikerrel rendezte meg A kincses sziget-hétvégét, ahol a kincskereséssel, nyereményjátékokkal tarkított programok mellett közönségtalálkozóra is várták a nézőket. Pásztor Ádám a musicalben a főszereplő, a kalandregény-író Louis Stevenson mellett még két karaktert kelt életre, és az előadás után nagy örömmel találkozott a legifjabb rajongóival is. Azt meséli, számára kiemelten fontosak a visszajelzések, és nemcsak a közönségnek, hanem nekik is különleges élmény volt a május eleji találkozó, mert ritkán érzékelik ilyen közelről a nézők szeretetét.
„Amikor a gyerekek szemében látjuk a várakozást, a boldogságot, a szülők részéről pedig az elismerést, az óriási löketet, hitet ad, hogy van értelme és létjogosultsága a hivatásunknak. Ezek az élmények a színház ’életben maradását’ is predesztinálják.” – foglalta össze.
Arról szólva, hogy szerinte miért létfontosságú, és milyen felelősséggel jár ifjúsági előadásokban színre lépni, kifejtette: „Évek óta küldetésként tekintek minden ifjúsági, illetve gyerekelőadásra, hitvallásom a színház szeretetének átadása, mert anno nekem is óriási élmény volt a szüleimmel elmenni a Győri Nemzeti Színházba, ahol fantasztikus darabokat láttam. Számomra mindez sokat jelentett, és jelent felnőttként, illetve művészként az is, ahogy a gyerekek és fiatalok első színházi élményét határozzuk meg és rajtunk múlik sikerül-e a színház szeretetének alapjait megteremtenünk.”
Pásztor Ádám a példaképeiről, mestereiről is szót ejtett, és úgy fogalmazott „Meghatározó élményem a Madách Színházban Az Operaház Fantomja-előadás, mert emlékszem évekkel ezelőtt Miller Zoltánt hallgatva gondoltam először igazán arra, hogy szeretnék megtanulni énekelni és az énekhangommal közvetíteni az érzelmeket. Úgy, ahogy azt Zolitól is láttam. Az évek során természetesen több olyan kollégával is dolgozhattam, akikre a mai napig felnézek, és példaképként tekintek rájuk.”
Azt meséli, már gyerekkorában is szavaló, és prózamondó versenyek állandó résztvevője volt, később pedig Mosonmagyaróváron egy amatőr színjátszó csoportba nyert felvételt. A színjátszós évek, valamint a győri, és a budapesti színházas élményei teljesen beszippantották, és 14 évesen már tudta, hogy színész szeretne lenni.
Korán elkezdett erre a pályára készülni, és célokat megfogalmazni. „Tudatosan fejlesztettem magam, Győrben később aztán Budapesten is jártam énektanárhoz. A gimis éveimben hétvégente is tanultam, különböző művészeti órákra jártam, így a klasszikus középiskolai bulizásból kimaradtam, de ezzel sem volt gond, mert később mindent be tudtam pótolni. Akkoriban fogalmaztam meg magamnak, hogy kifejezetten a zenés színjátszás érdekel. Amikor megkaptam Alfréd szerepét a Vámpírok báljában, azt éreztem, hogy „hazaértem”. Az Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójából így a Pesti Magyar Színiakadémiára vezetett az utam, ahol mások mellett olyan tanároktól kaptam szakmai iránymutatást, mint Végh Péter, Őze Áron, Szélyes Imre. A prózai színjátszás is belépett az életembe, több műfajban is kipróbálhattam magam, amiért nagyon hálás vagyok.”
Pásztor Ádám kifejtette, a sikerért rengeteget dolgozik, a Pesti Magyar Színházban társulati tag, ahol hamarosan az ötödik főszerepében mutatkozik be. A jövő évadban egy új zenés előadásban is láthatják majd a nézők. Emellett játszik a Madách Színházban, a Karinthy Színházban, a Győri Nemzeti Színházban és a debreceni Csokonai Színházban is.
Az évadot összegezve elmondta: „Egy erős és fárasztó évadot zárok, de sok örömmel és sikerrel karöltve. Júliusban pihenek majd, nyáron a magánéletemre és a családomra is több időm lesz, de szükségem is van a töltekezésre.”