Szeptember 24-én született Pásztor Erzsi Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes művész.
Pápay Erzsi néven született Budapesten. Máig emlegetett gyermekkori emlékei közé tartozik édesanyja fodrászüzlete, ahol sokan derültek anyja történetein, humorán, és a német óvoda, ahol egy rendezvényen egyedül ő sült bele a mondókájába.
A kudarc nem vette el kedvét a szerepléstől, iskolás korában már örökké szavalt, a szünetekben a vaskályha köré gyűlt társait is ezzel szórakoztatta.
Útja a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezetett, diplomájának megszerzése után, 1959-ben a Debreceni Csokonai Színház tagja lett. Két évvel később volt osztályfőnöke, Szinetár Miklós hívására a budapesti Petőfi Színházba, 1964-ben a Szolnoki Szigligeti Színházba szerződött. A következő évben a Pécsi Nemzeti Színház művésze lett, ahol tizennégy évadot töltött.
A legnagyobb tragikai szerepeket kapta meg, Gertrudis, Bernarda Alba lehetett, harminchat évesen játszotta először a Macskajáték Orbánnéját. Mint mondta, szerepálmai nem voltak, így legalább nem érte csalódás, de minden apró sikernek tudott örülni, mégpedig nemcsak a színpadon, hanem az életben is.
1978-tól a Mafilm társulatának tagja volt. A filmesek akkoriban éppen keveset foglalkoztatták, de kárpótolta őt a szakmai és közönségsikert hozó színházi vendégszereplések sora a Nemzetiben, a Tháliában, a Játékszínben, a Pesti Színházban. 1983-tól a Madách Színházban játszott, innen küldték nyugdíjba 55 éves korában. Ezután a Játékszínben lépett fel, ahol Sommerset Maugham Csodás vagy, Júlia! című darabjában zajos sikert aratott. 2006-ban ismét Örkény Macskajátékában lehetett Orbánné az IBS Színházban, majd két évvel később a Turay Ida Színházban is. 2007-től 2011-ig a soproni Petőfi Színházban, 2015-ig a Turay Ida Színházban játszott, és e két társulat örökös tagja lett.
Pásztor Erzsi kiváló karakterszínész, alapvetően komikai tehetségét furcsa, belső indíttatású groteszk humor színezi, de a tragédia sem idegen tőle. „Leginkább a tragikomikumot kedvelem, amikor a néző egy nagyot kacag, de azért a torka is összeszorul” – fogalmazott a Kossuth-díj átvétele alkalmával.
A magánéletében is ez a kettősség jellemzi, egy interjúban ezt mondta magáról: „én mindig úgy meséltem el a bánatomat, hogy a nézőknek a könnyük folyt a nevetéstől.”
Számos filmben és tévéfilmben szerepelt, köztük volt a Tűzoltó utca 25., a Veri az ördög a feleségét, a Kísértet Lublón és az Angi Vera. Az ország a Szomszédok című teleregény morcos, gonoszkodó Janka nénijeként ismerte és szerette meg, a karaktert tíz évig alakította. 1959-től szinkronizál, hangja A klinikából, a Csengetett, Mylord?-ból, az Angyali érintésből, a Downton Abbeyből és számos más sorozatból és filmből is ismerős lehet.
Pásztor Erzsi művészetének elismeréseként számos díjat kapott. 1978-ban a Magyar Filmszemlén a legjobb női alakítás díjával tüntették ki a Veri az ördög a feleségétfőszerepéért, a Jászai Mari-díjat 1977-ben, a Balázs Béla-díjat 1980-ban, az Aase-díjat 1992-ben vehette át, 2006-ban érdemes művész lett. 2012-ben Kossuth-díjat kapott a színházi és filmszerepeiben egyaránt maradandót alkotó, kimagaslóan tehetséges művészetéért, karakterszerepek frappáns, legendás megformálásáért, a közönség odaadó és igényes szolgálatában eltöltött szakmai életpályája elismeréseként.
2016-ban, nyolcvanadik születésnapjára életmű-kiállítást rendeztek a mohorai Tolnay Klári Emlékházban, ahol a róla készült számtalan fénykép mellett kitüntetéseit, személyes tárgyait, valamint színpadi kosztümjeit láthatta a közönség.
Pásztor Erzsi a mai napig játszik a színpadon és forgat is.
Egy interjúban elárulta, gondolkodott ugyan a visszavonuláson, de a közönség tiltakozására úgy döntött, a sorsra bízza magát, és amíg súgó nélkül is színpadra tud állni, addig játszani fog.
„Minden kollégám imádja azt, hogy szabadúszó. Hát, én nem. Én szeretem a társulatot, szeretek tartozni valahová, szeretem azt, ha legalább a kenyérbiztonságom megvan. Annak ellenére, hogy hála Istennek eddig még mindig volt munkám és folyamatosan dolgozom. Talán most egy kicsit el is rugaszkodott a dolog. „Járókelők” szerepelnek a televízióban, ez lett a módi. Nem szeretem, nem tartom jónak. Mondhatják erre, hogy savanyú a szőlő, mert bizony savanyú. Ugyanis nekünk ez a hivatásunk, mi ebből élünk, mi ezért tanultunk, nem is keveset: egy életen át. A színész sose teszi le a lantot, élete végéig tanul és ez bizony már nem ugyanaz” – fogalmazott a színművész, aki azt is hozzátette:
„Hálás vagyok a közönségnek azért, mert honorálja azt, amit adok. Amit játszom, szerencsére, mindet szeretem és örömmel csinálom. Mindezt visszakapom a tapsban és az utcán egyaránt.”
Legfrissebb interjújában úgy fogalmazott: „85 éves leszek a jövő héten, és az, hogy még mindig színpadon lehetek, talán igazolása annak, hogy nem volt hiábavaló a keserves éveket legyűrni. Nem vagyok panaszkodós típus, de elég változatos volt a sorsom. Minden évben kaptam is valami nagy feladatot, és fura volt látni, ahogy mindenki ledöbbent az alakításomon, hogy „..aj de jó színésznő ez a Pásztor Erzsi”. De ebből nem következett semmi, újabb, nagyobb munkák, vagy ilyesmik.
Sokáig volt emiatt mellőzöttségérzésem, de talpon maradtam, tudtam, eljön az idő, amikor ez véget ér. És el is jött, nem mondok nagyot, ha elárulom, hogy a Szomszédok révén megismert az egész ország.”
Isten éltesse sokáig Pásztor Erzsit!