Peer Krisztián: „A költészettel való foglalkozásra részben ez késztet: leltárt készíteni a fegyverletételről”
2023. február 19., vasárnap 13:38
Korosztálya egyik legtehetségesebbnek tartott fiatal szerzőjeként indult, majd hat kiadott kötet után tizenöt évre elhallgatott. A nagy kihagyást követően 2017-ben tért vissza 42 című könyvével, amit két év múlva egy újabb, a Nem a sajátod követett, tavaly ősszel pedig megjelent Bizony című kötete is. Ennek kapcsán kérdezte Peer Krisztiánt a Kulter.hu.
A teljes interjú ITT érhető el.
Annak kapcsán, hogy legújabb versei könnyedek, humorosak, de nehéz érzésekről egyaránt szólnak, Peer Krisztián elmondta,mi vezette ehhez az elmozduláshoz, ami akár az előző kötetéhez képest is érzékelhető: „Az én kedvenc viccemnek az a poénja: – Nagyon fáj? – Csak ha nevetek. A Kukorellyének: – Ez most vicc vagy komoly? – Komoly. – Az jó, mert viccnek kicsit durva lenne. Ennek a két csattanónak a metszéspontjába pozicionálnám a könyv humorát. Abban bízom, hogy visszavetíti árnyékát, ha egyáltalán lesz árnyéka, a korábbi köteteimre is. Lehet egy vers témája tragikus, miközben a mikroszinten megképződő sokértelműség-felkínált félreérthetőség mégis a humor megbocsájtó-feloldozó gyöngyházfényébe vonja.”
Visszatérő témája a vidéki élet, az ahhoz kötődő (ügyetlen) kertészkedés. Arról szólva, mit ad számára a nagymarosi-kismarosi élet, elárulta: „Az ügyetlenség élményét. A kiügyesedését. A kombinált fogóval való vias- és férfiaskodást. Bebaszni anélkül, hogy hülyét csinálnék magamból, mivel egyedül. Elmélyülést és elkényelmesedést. Olyan tapasztalatokat, amiknek még van íze, mert földben termettek és a Nap sütötte őket. Nyúlfarknyi előnyt a posztapokalipszisben.”
A beszélgetésben arról is szó esik, miért, hogy 15 év kihagyás után újra motivált lett és írni kezdett, hogyan néz ki esetében az alkotás folyamata: „Egyszer régen nagyon megsértettem egy felvételire készülő barátomat, amikor azt kérdeztem tőle: filmeket akar rendezni, vagy azt szeretné, hogy filmrendezőnek nevezhesse magát. Ezt a kérdést a saját tevékenységemmel kapcsolatban is mindegyre felvetem. Nem evidens a válaszom, talán ezért is vannak problémáim azzal, hogy elkezdjek írni. Nekiüljek. Ezért vagyok ennyire hálás az interjúhelyzeteknek, ahol legalább a kérdést nem nekem kell föltennem. (…) A költészettel való foglalkozásra részben éppen ez késztet, és ahogy érzékelem, sok más korombeli pályatársamat is: rámutatni arra, hogyan működik a költészet-ipar. Leltárt készíteni a fegyverletételről.”