„Kiskoromtól kezdve ábrándoztam erről a szerepről, és most itt próbálom a Madách Színházban. A filmből is bármikor idézek, tényleg a gyerekkori álmom válik valóra” – meséli Peller Anna, aki szeptembertől Julie Nicholst alakítja Az Aranyoskám című musicalben. A színésznővel beszélgettünk a próbafolyamatról, Jessica Lange híres szerepéről és arról is, hogy miben rejlik a darab zsenialitása.

Most először játszol a Madách Színházban, de egyáltalán nem ismeretlen a közeg, a kollégák… Számodra fontos a védőháló?

Nagyon, nem véletlenül vagyok 16 éve tag a Budapesti Operettszínházban. Szeretek tartozni valahova. Az Aranyoskámban kollégáim az Operettszínházból és régi Színművészetis osztálytársaim is szerepelnek, akikkel mindig jó találkozni, színpadra állni. Sok szálon fut az életem, több munkám is van szerencsére, de régi vágyam volt, hogy a Madách Színházban is színpadra léphessek. Eddig az időbeosztásom nem engedte, de most végre sikerült egyeztetni, és imádom a próbákat.

Az próbák tehát végre elindultak, de gondolom az elmúlt két évben, a járvány alatt is zajlott a munka a háttérben.

Tihanyi Ákos a pandémia alatt is folyamatosan dolgozott a koreográfián, a darab több szempontból startra készen állt a próbákra. Nagyon vártuk, hogy elkezdődjön a közös munka, gyakorlatilag lassan két éve húzódott ez a bizonyos start. Ráadásul személyes kedvencem az Aranyoskám című film is.

Micsoda szinkronja volt…

Csodálatos és utánozhatatlan, kívülről tudom. Testvéremmel, Mariannal rongyosra néztük, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljátszhatom Jessica Lange híres karakterét, Julie Nicholst a színpadon. Kiskoromtól kezdve ábrándoztam erről a szerepről, és most, 41 évesen itt próbálom a Madách Színházban. Tényleg a gyerekkori álmom válik valóra.

Szirtes Tamás rendező úgy fogalmazott, hogy a színházi adaptáció is nagyszerű. A nagyszerűsége valójában miben rejlik?

A színdarab jól tükrözi a film hangulatát, de történetében azért egy kicsit különbözik; egy klasszikus színház a színházban sztori a zenés adaptáció, melyben egy musicalszínész útját és egy próbafolyamat izgalmait követhetjük végig. Összetett darab, tényleg lehet rajta nevetni, és sírni. Fantasztikus előadás lesz belőle szerintem. Tökéletes kritikát mutat a mai, Instagram-orientált világnak, reflektál a mai korra, és szerintem a zsenialitása ebben is rejlik. Izgalmas, ahogy a főszereplő színész férfi nem talál munkát csak úgy, ha nőnek öltözik. Megható, hogy mennyire szeretne dolgozni, és hogy mire képes ezért. Nagyon jó történet, de hatalmas nagy dráma is egyben; a megfelelni vágyás, és a karrierépítés nehézségeit is bemutatja.

A musicalben Julie Nicholst alakítod, a főszereplő szerelmét, aki a filmben a lágy, klasszikus női karakter. Honnan építkezel? Megtaláltátok már egymást Julie-val?

Nagyon örülök, hogy a klasszikus nőt játszhatom el, aki a darabban a filmbéli karakterénél azért temperamentumosabb lesz. Váltott szereposztásban játsszuk Simon Bogival, akivel mindketten széles skáláját tudjuk megmutatni majd a színészi képességeknek, ráadásul olyan dalokkal, melyek néha bizony leszakítják a csillárt. De az Aranyoskám nem csupán egy vígjáték, a színésznők életéről is szól, arról, hogy élik meg, amikor a családra nem jut idő. A musical a drámai női pillanatok mellett megmutatja a színészi és férfisorsokat is, miközben nagyon vicces jelenetekkel lesz tele. A zenéje pedig egyszerűen szenzációs. A zeneszerzőjével, David Yazbekkel már találkoztam A nők az idegösszeomlás szélén című Almodóvar-darabban, melyhez az Aranyoskám dallamvilága nagyon hasonló; modern, miközben a musicalre jellemző stílusjegyek mellett izgalmasan friss is.

A történet mintha szinkronban lenne a te életeddel is, igaz?

Teljes mértékben.

Az Aranyoskám egy klasszikus amerikai történet. Mennyire adaptálható itthon?

Erre nagyon figyeltek a dramaturgok. A darab a mai korhoz, rólunk és hozzánk szól. Ráadásul azt gondolom nézőként mindig izgalmas bepillantani a színházi életbe, és ez a musical a klasszikus színház a színházban történet, sok jelenettel a színfalak mögött.

A film és a zenés darab főszereplője, Michael /Dorothy elképesztő utat jár be férfi és női mivoltában is. Te mit tennél meg egy főszerepért?

Szerencsés vagyok, mert rengeteg jó munkám volt az elmúlt években, és nem igazán kellett ezen gondolkodnom. A lehetőségek megtaláltak. Bennem nincs erőszakosság, ha pl. csak így tudnék érvényesülni, az nem sikerülne. Ám ha egy szerep kedvéért le kellene adnom 20 kilót, akkor azt simán vállalnám.

Amikor legutóbb beszélgettünk mesélted, hogy szívesen beszélgetsz a nézőkkel előadás után, imádod a pezsgést. Hogy élted meg a színpad és a nézők hiányát?

Borzasztó volt a home office, hogy otthonról kellett videókat gyártani. Nekem nagyon-nagyon hiányoztak a nézők, a közös energiáink. A színház élő műfaj és most végre újra él.

Mennyire vagy összeszedett és szervezett a karrier és család egyensúlyának megőrzésében? Mi a szupererőd?

A naptár. Tényleg, nem vicc. Kézzel írt naptárat vezetek, másban nem bízom. Ha bármi elromlik, lemerül, akkor is kéznél van. Nekem ez a naptár a varázserőm, ha véletlenül otthon felejtem, mindig megkérem a férjemet, hogy fotózza le az adott napot, és küldje el. 

Mostanában, hogy néz ki egy napod ebben a bizonyos naptárban?

Reggeli műsorvezetés az RTL-ben, próba a Madách Színházban, találkozás a lányommal a sulinál, este pedig előadás, vagy szinkron.

Vass Kata / Színház Online