Pelsőczy Réka színpadra vitte a Lavinát, Hamletet próbál Budaörsön, miközben a Katonában egymás után játssza a szerepeit. Rendezői érdeklődéséről, színészi terveiről is kérdezte a Magyar Narancs. Czenkli Dorka interjúját szemlézzük.

Friss rendezése, a Lavina, Ruben Östlund filmjének adaptációja. A kérdésre, miért választotta ezt,
Pelsőczy Réka elmondta: „Orlai Tiborral tizenegy éve dolgozunk együtt, ő keresett meg az ötlettel. Szeretem, ahogyan a skandináv alkotók olyan égető társadalmi problémákat kezelnek, mint például a családon belüli erőszak, a metoo, vagy az örökbefogadás, gyerekvállalás. Átélhetővé tesznek helyzeteket, amelyekre olykor felszínesen és előítéletesen reagálnánk elsőre. Olyan szituációkat teremtenek, hogy a téma minden aspektusát megértjük, miközben erősen hatnak az érzelmeinkre is.”

Arról is szó esett a beszélgetésben, érte-e bármi negatív hatás a munkája során azért, mert nő:
„Voltak és vannak is olyan helyzetek, amikor egy osztálytársam több pénzt kap ugyanazért a munkáért, mint én. Vagy ha választani kell, hogy melyikünk legyen előrébb a hierarchiában, akkor én leszek a második. Úgy, hogy ezt a másik nem kérte, és minden esetben meg is beszéljük. Ez az egymás közti viszonyunkban soha nem érződik. Pár évvel ezelőttig azt éreztem, hogy szinte bocsánatot kell kérnem azért, hogy dolgozhatok, rendezhetek. Súlyosan alulértékeltem magam, ami abszolút női attitűd. Még máshogy szocializálódtam, de utólag már felismerem ezt. Sokszor tapasztaltam, hogy bizonyos tulajdonságaim, mint az erős természetem vagy a gyors döntési képességem, illetve hogy nem vagyok belesimulós vagy finom alkat, nem szeretnivaló. Magamat is rajtakapom, hogy ellenszenvesnek, taszítónak tartom az erőszakos, ambiciózus nőket. A legfiatalabbak viszont láthatóan teljesen máshogy vannak jelen a szerepükben, evidencia számukra, hogy azt csinálják, amit” – fejtette ki Pelsőczy Réka.

Hamletet kezdett el próbálni a Budaörsi Latinovits Színházban. Arról szólva, hogyan gondolta újra a drámát Alföldi Róbert, azt mondta:
„Nem tudom, mit lehet a bemutató előtt elárulni, de ha jól értem, az érdekli, hogy az emberek nem kommunikálnak jól egymással: nem egyenesek, sunnyognak, kitalálnak ezt-azt, majd iszonyú indulatokkal mennek egymásnak. Úgy érzem, hogy különösen érdekesnek találja Ophelia figuráját – akit Szőts Orsi játszik -, és azt, hogy mi van akkor, ha egy nő nem felel meg a papírformának. Most a rendelkező próbáknál tartunk, de a fejében mintha már készen lenne az előadás, alaposan fölskicceli nekünk, mit gondolt el. Nekem ez kihívás, mert csak úgy tudok játszani, ha már gondolok valamit a szerepről, a darabról.”

,,A kertben egyedül”
Magyar Narancs 2024.03.28 – 26,27. oldal