Augusztus 27-én kezdődik és szeptember 10-ig tart a Városmajori Színházi Szemle, amelyben hét előadást láthat a közönség Budapest és az ország határain innen és túlról. A programot válogató Peremartoni Krisztina színművésszel, a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti tanácsadójával beszélgetett a Kultúra.hu.

A teljes interjú ITT olvasható.

A kérdésre, vezeti-e, hogy merre járt, hol, hány előadást látott az előző évadban, Peremartoni Krisztina elmondta: „Azt, hogy hány előadást láttam, számszerűen nem tudnám megmondani, mert egyáltalán nem vezetek statisztikákat. Egész évben járok színházba, szerte az országban és határon túl, méretben és stílusban is nagyon különböző helyszínekre, már csak azért is, mert a szemlén túl a teljes nyári városmajori program összeállítására nekem kell javaslatot tenni, amit aztán Benkő Nóra ügyvezető igazgatóval véglegesítünk. Ahogy mondani szokta: én vagyok a szeme!”

Peremartoni Krisztina arról is beszélt, a kockázatvállalásban Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója is támogatja.

Azt is elárulta, bevállalósság tekintetében nagy különbségeket látott az egyes teátrumoknál: „Budaörsön és Miskolcon egyáltalán nem a könnyebb utat választották, ott nem a biztosra mentek. A határon túli színházakban ámultam, ott jóval nagyobb szabadságot, nyíltabb beszédet, kockázatosabb témák vállalását tapasztaltam. Voltam Szabadkán a Desiré Fesztiválon, ahol megdöbbentett, mennyire erősen foglalkoztatja még a fiatal generációt is a háború. Azt is érdekes volt megfigyelni, hogy a határon túlra „kiránduló” magyar rendezők ott mennyivel bátrabban fogalmaznak. Talán azért, mert kevesebb elvárással kell nekik szembesülni.”

Azt is hozzátette: „Mi szolgálatnak tekintjük ezt a munkát. (…) A minőségből nem engedve, de alapvetően hivatásból, misszióból szervezzük a szemlét, addig, amíg tudjuk.”