A Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti tanácsadójával, a színház szerelmesével beszélgetett a Papageno. Lapszemle.

A teljes beszélgetés, amelyben az alkotó pályájáról is mesél, itt érhető el.

A kérdésre, milyen gondolatok merülnek fel benne az elmúlt másfél év járványidőszaka kapcsán, Peremartoni Krisztina elmondta: „Aki azt hiszi, hogy az élet egy felhőtlen fáklyás menet, nagyon sokat fog csalódni. Egyformán történnek jó és rossz dolgok velünk. A covid19 egy fejezet az emberiség történetében, ami ahogy jött, úgy el is fog menni. Nem kell megijedni, félni végképp nem, ez a legfontosabb. A vírus egy élőlény, ami egy bizonyos élethosszal rendelkezik, nem tart örökké. Különben azt gondolom, hogy majdnem minden generáció megél egy globális krízist, legyen az háború, természeti csapás, vagy járvány. A legfontosabb, hogy mindenből ki kell hozni a lehető legtöbbet és legpozitívabbat, ezzel segíthetünk leginkább magunkon és embertársainkon.”

Az alkotó arról is beszélt, a pandémia miatt csillapítania kellett az utazót magában és a színház vált fontosabbá: „Ellenállhatatlan erő inspirált, hogy ismerkedjem, befogadjam a világot. Vándorlásaim alkalmával lényeges önismeretre tettem szert. (…) Nagyon hiányzik az utazás, ugyanakkor jelenleg álmaim munkáját végezhetem: a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti tanácsadója vagyok. Igazán önmagam lehetek ebben a pozícióban.”

Peremartoni Krisztinát arról is faggatták, mi lehet az oka, hogy manapság már nem igazán tud kialakulni olyan színészgeneráció, mint a korabeli „nagyok”: „Akkoriban elsődleges szempontnak tekintette egy színház, hogy a szó legnemesebb értelmében „sztárokat” neveljen, gondosan és felelősségteljesen. A figyelmes, elmélyült tehetséggondozásra a mai rohanó, lüktető világban sokkal kevesebb idő és tér jut, mint annak idején. A nézőt egyébként mindig a színész érdekli. Nem a produkció, nem a rendező, hanem a színész. Ez erős kijelentés, de így van. Ma nem sztárkultusz, hanem celebség van.”

A teljes beszélgetés, amelyben pályájáról is mesél, itt érhető el.