Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A színész és énekesnő számára a családi kapcsolatok a legmeghatározóbbak. Erről a Nők Lapjának mesélt.

„A legmeghatározóbb természetesen a család, amelyben felnőttem, és amely sokat adott ahhoz, hogy arra a pályára lépjek, amelyiken vagyok. Ez a művészekkel és művekkel súlyosan terhelt közeg nyomasztólag is hathatott volna rám, de igazából inkább inspirált. Persze voltak időszakok fiatalabb koromban, amikor negatívan befolyásoltak a magammal szemben támasztott elvárások, amikor például nem vettek fel a Színművészetire, és elgondolkodtam, hogy jaj, mi lesz most velem, de azért alapvetően mindig elszánt voltam” – mesélte Péterfy Bori.

A színésznő szerencsésnek érzi magát, hogy a Szkéné Színház (akkor még Arvisura) tagja lehetett, ahol neves kollégákkal, például Pintér Bélával, Schilling Árpáddal, Scherer Péterrel és Terhes Sándorral dolgozhatott együtt. A közös munka hatására alakult meg a Pintér Béla Társulat valamint a Krétakör, amellyel hét éven át járta a világot. A színpad és a közegből való kiszakadás számára jelentős élményt nyújtott.

„Ma művészként sokszor szinte reménytelennek érzi a helyzetet az ember, annyira nem becsülik meg a szakmát Magyarországon. Ez pedig rányomja a bélyegét a személyiségedre, hogy nem jutsz el oda, ahova tervezted, sem elismertségben, sem megbecsültségben. Húsz évvel ezelőtt úgy képzeltem el a mostani önmagamat, hogy majd válogatok az épp akkor virágzó fiatal társulatok közül. Ehhez képest a tehetséges fiatalok most sorra hagyják el a pályát” – nyilatkozta Péterfy Bori.

Saját bevallása szerint a teljességhez hozzátartozik, hogy a karrier mellett legyen magánélete is: „A kisfiam születését tartom a legnagyobb váltásnak az életemben. Most már kamasz, tizenhárom éves. Ő formált és formál a legtöbbet a személyiségemen, nélküle nem lennék az, aki vagyok.”

A teljes interjú itt olvasható.