Péterfy Bori a művészek respektjéről, a nők szabadszájúsághoz való jogáról és családja Erdélyhez fűződő viszonyáról is beszélt a Magyar Hangnak.

Borikönyv – Jelenetek Péterfy Bori életéből címmel adott ki könyvet a Scolar Kiadó. Tóth Júlia Éváé különös kötet: nem összegzés, hiszen egy pályája csúcsán lévő művészről szól, de nem is egyszerű életrajzi mű. „Minden oldalán ott vagyok. (…) Egy ilyen könyv, miután kikerül, ott van a piacon, és bárki számára elérhető. Ez egyfajta védtelenséget jelent. És – főleg a mostani társadalomban – művészként az ember néha olyan védtelennek érzi magát” – mondja róla a színész-énekesnő.

„A művészetnek és a művészeknek nálunk most már jó ideje nagyon nincs respektje. A művészet egy folyamatosan szűkülő réteg számára érték, amihez hozzá jön ez a nagyon furcsa internetes kultúra, a celebség, az influenszerség, ami végképp összekavarja a dolgokat. Ma más típusú emberek kerültek előtérbe, akik valóban exhibicionisták. Szerintem a művészek nagy része, 99 százaléka nem exhibicionista, ellenkezőleg, nagyon is sérülékeny ember. (…) Ezek az emberek semmit sem kockáztatnak, semmit sem visznek vásárra, nem a legbelsőjükből alkotnak, mint egy művész, aki a saját poklaiból és saját mennyországaiból alkot. És ezt kitenni a nyilvánosság elé nagy bátorság” – teszi hozzá.

A színész-énekes szerint könyvet vagy bármi mást megúszósan nincs értelme csinálni: „A színpadra sem megyek fel úgy soha, hogy alibizek. Mindig minden, amit csinálok, ezerszázalékos, a könyvnek is annak kellett lennie.”

Péterfy Bori korábban azt nyilatkozta: be kell rendezni egy – akár földrajzi értelemben véve is – szűk zugot, ahol az ember igyekszik olyan emberekkel körülvenni magát, akikkel jó együtt lennie. Arról szólva, ez ügyben hol tart most, elárulta: „Bőven itt. Őrzöm a szűk kört, és szeretnék az életre és a boldogságra koncentrálni, és minél kevésbé foglalkozni azzal, ami kikészít és nyomaszt. Azóta sok minden történt globálisan is, most itt van legújabbnak ez a szörnyű háború a szomszédban, ez az őrület, ami mindent átír. Ennek tudatában még inkább azt mondom, hogy azokkal a helyzetekkel szeretnék foglalkozni, amikor még színpadon lehetek azokban a színházakban, ahol felléphetek, és ahol fel akarok lépni, azokkal az emberekkel, akikkel jól tudok együtt alkotni. Szeretnék a családomra és a szeretteimre figyelni, és azokra, akik érdekelnek. És minél kevésbé foglalkozni azzal, amin, úgy tűnik, úgysem tudunk változtatni. (…) Folyamatosan a nagyhatalmak játékszerei vagyunk, különösen Európának ezen a pontján, és hogy erre csak a gyűlölet lehet a válasz, az számomra megdöbbentő. Sokszor ezért is érzem, hogy a világban semmiből nem lehet kilábalni, mert egyszerűen a harc, a gyűlölet és a félelem úgy látszik, erősebb urak, mint a normalitás, a szeretet és a békében élés.”

Azt is hozzátette: „Tényleg úgy érzem, hogy a pályám csúcsán vagyok, tele energiával és kreativitással és életkedvvel, nekem most muszáj erre koncentrálnom, nem akarom, hogy elvegyék az erőmet más dolgok. Picivel odébb városokat bombáznak porig, emberek menekülnek, ilyen helyzetben nekem borzasztó kellemetlen passziónak tűnik, hogy a gyűlölködéssel foglalkozzam, meg azzal, ki kinek a seggét nyalja éppen. Jó lenne, ha megráznák magukat az emberek, és azzal foglalkoznának inkább, ami jó. Hogy közben pont a kultúra lett a fekete bárány, az persze szomorú, és az is, hogy tudjuk, hová vezet ez társadalmilag hosszabb távon. De nem akarok ezen keseregni. És én mindenesetre mindent megteszek, hogy nyomot hagyjak, és értéket közvetítsek az embereknek” – fejtette ki Péterfy Bori.