Péterfy Bori a Telex After műsorában mesélt arról, hogy miért viselte meg a válása, és hogy miért elnézőbbek a szórakoztatóiparban a férfiakkal, mint a nőkkel.
„Olyan szerepeket kell eljátszanom minden este, amibe belehalok, de nem ragadhatok a szerepben, utána haza kell mennem vacsorát főzni, és édesanyának lenni. Meg kell tanulni ezt az átjárást” – fogalmazott Péterfy Bori a TELEX interjújában, amelyben többek között válásának tapasztalatairól is mesélt és úgy fogalmazott: „tulajdonképpen én meghaltam, ez már egy újjászületett változat”.
„Elképesztő nők fulladtak meg és tűntek el a híres férjük árnyékában. Nekem borzasztó nehéz volt mindig, hogy a szerelemnek, a családnak, a férjemnek is megfeleljek és közben kimaxoljam ebben a kicsi, rövid életben azt, ami érzem, hogy bennem van. Az ember ebben keresztrefeszítődik. Szó szerint. És amikor azt kapod vissza, hogy te önző vagy, akkor azért ölni lehet. Sajnos” – szögezte le az alkotó.
Péterfy Bori szerint, ha nőként a karrierjére koncentrál valaki, akkor önzőnek titulálják: „Van bennem egy veszteség és kudarcérzés a válással kapcsolatban, nehezen dolgozom fel. Alkotásra született nőként különösen megvisel ez a történet.
Az én családom például nagyon féltve őrzi a nagyszüleim emlékét, és egyszerűen frusztráló hogy hány nő tűnt el és fulladt meg a férjeik árnyékában. Borzasztó, hogy családanyaként is helyt kell állni, és közben ki akarjuk maxolni azt, ami bennünk van. Nálam ez több szakmában is benne van, fontos a színház, a film, és a zene is. Ezt akarom éjjel-nappal csinálni, de nem csinálhatom éjjel-nappal, mert az ember keresztre feszítődik. És nőként azt kapod, hogy önző vagy, ha karriered van.”
A színházi szakmáról szólva kifejtette: „Egyrészt nem pályáznak a rendezők, mert kapnak húsz forintot, nem tudják kifizetni az embereket, nem tudnak elvonulni hetekre, ahogy mi azt a Krétakörrel tettük. Helyette elmennek kereskedelmi tévés sorozatba, mert éhen döglenek, szét vannak szedve, vagy elhagyják a színészi pályát és elmennek valami hétköznapi dolgot csinálni, vagy összehalásszák a munkákat innen-onnan, hogy annyi keresetük legyen legalább, hogy a lehetetlen lakbért fizetni tudják. Azért most nagyon fulladoznak a színészek.”
Péterfy helyteleníti azt is, hogy a színészek felett sokan azonnal ítélkeznek: „Haragszom, ha színészeket ér bármilyen hátrány, vagy csúnya tekintet, ha elmennek történelmi filmekbe játszani. Itt vagyunk egy kicsi országban, ez egy lábvíz, így is alig van lehetősége az embereknek.
Rákay Philip Petőfi-filmjében csodálatos fiatal színészek játszanak egyébként, egyáltalán nem az ő hibájuk, hogy az egy nézhetetlen fos. Hát mondjon nemet, mikor olyan körülmények között forgathatott? Én ezért nem venném elő a színészeket.”
Péterfy Bori a Nemzeti Színházban történt balesetről is szót ejtett, amelyben Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia is súlyosan megsérült:
„Nem osztotta meg a színházi közeget, ahogyan a Nemzetiben történt balesetet Vidnyánszky Attila kommunikálta, az egész történet felfoghatatlanul undorító.
Teljesen egyértelmű, hogy erről színpadi emberek hogyan gondolkoznak, ha egy díszlet veszélyes, akkor arról nincs mit beszélni, vállalni kell a felelősséget, azonnal el kellett volna húznia onnan.”