Pető Kata: „Mindennapos kérdés, hogyan és kihez képest definiáljam magam nőként”
2023. október 9., hétfő 10:20
Elismert tehetség, de szabadúszóként hol van munkája, hol nincs. A színészet mellett jelmeztervezéssel foglalkozik. Medeáról, a női szerepekről, a kapcsolati és társadalmi viszonyokról kérdezte a Magyar Narancs. Lapszemle.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.10.05 – 28,29,30. oldal
Az idegenség és a kívülállóság erős motívumai a Narratíva Kollektíva új, Hegymegi Máté rendezte előadásának, a Medea gyermekeinek. A kérdésre, mit érzékel ezekből a mindennapokban a címszerepet alakító Pető Kata elmondta: „Mindig muszáj személyes módon megközelítenem az anyagot, amellyel épp dolgozom. Most a belső világomban találtam meg az érzelmi azonosulási pontokat.”
Arról szólva, mi fontos neki a Medeából, azt felelte: „
A női lét küzdelme. Annak a kétfajta női minőségnek az ütköztetése és az ezzel kapcsolatos társadalmi, családon vagy kapcsolaton belüli és személyes elvárások, amelyek szerint a nők egyszerre erősek, küzdők, minden terhet, feladatot elbírnak, megoldanak, de mindeközben lágyak, gondoskodók, gyengédek és akár gyengék is.
Magamra vetítve a gyerekneveléstől kezdve a mindennapos egzisztenciális kérdéseken át a szakmai létezés sokszínűségéig sok mindenből építkeztem. Medea azt állítja, hogy ebbe bele lehet vagy kell halni, mert nem lehet választani az énképek közül. (…) Mindennapos kérdés, hogyan és kihez – a társadalomhoz, a szeretteimhez vagy a szerelmemhez – képest definiáljam magam nőként. (…) A társadalmi viszonyok nem változtak, én legalábbis ugyanazt a küzdelmet élem meg már évtizedek óta.”
Elfriede Jelinek Árnyék, azaz Eurüdiké mondja című darabját is játssza, ami ősbemutató volt itthon és MILF, My Life címmel mutat be előadást hamarosan. Erről szólva kifejtette:
„Ez is kapcsolati tárgyú előadás lesz. Kulcsfontosságú felismerés volt, hogy az lesz a legjobb, ha a saját történetemen keresztül csinálom meg az előadást. Öt évvel ezelőtt a szombathelyi színészbüfében álltam az akkor tizenegy éves fiammal, amikor először lemilfeztek. Szégyenkeztem, noha a másik ezt dicséretnek szánta. Manapság elismerés MILF-nek lenni, miközben ez egy pornós kifejezés.
Közben meg az van, hogy tényszerűen illik rám ez a címke: 43 éves vagyok, van két gyerekem, és egy olyan kapcsolatban élek, ahol a másik fél sok évvel fiatalabb nálam. Szeretnék arról beszélni, milyen a társadalmi megítélése egy kapcsolatnak, amelyben a nő jóval idősebb, mint a férfi. Életkortól függetlenül, így is, úgy is, mindenképpen kerül a kapcsolatokra valamilyen címke, az a kérdés, hogy milyen ezt megélni.
Érdekel az öregedés mint téma, a test öregedése és az ez elleni küzdelem. Amikor az ember körül van véve fiatalokkal, még otthon is, még jobban érzi az idő múlását. Önironikus body shaming és kapcsolatkritikus előadás lesz.”
Arról is beszélt, milyen a szabadúszólét:
„Küzdelmes, nagyon hullámzó ennyi év után is. De büszkeséggel tölt el, hogy nagyon nehéz és nélkülöző éveken vezettem át magamat.
Nehéz megélni, amikor az embernek nincs munkája egy nagyobb projekt után. Olyankor nagyon vágyom arra, hogy bárcsak lenne egy biztonságot adó háttér mögöttem. Persze, fölhorkan bennem a szabadságérzés, hogy nem, nem, én azt akarom csinálni, amit szeretnék, ami szerintem jó. Hálás vagyok, hogy elkezdtem jelmezt tervezni, így lett még egy szakmám. Nem színházi intézmény, hanem én állok saját magam mögött.”
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Szerző: Czenkli Dorka
Magyar Narancs 2023.10.05 – 28,29,30. oldal