A Táncsics Mihály-, Déry-Tibor, József Attila-, illetve Széchenyi-díj mellett a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is elismert, kritikusi tevékenységét a régi Mozgó Világnál (1977-1983) indító Margócsy István hosszú cikkben ír a Most vagy soha! című filmről.

A Jelenkorban megjelent, A titokzatos magyar történelmi kurzusfilm – Avagy a Most vagy soha! mint állatorvosi ló című írás hosszasan fejtegeti, mely pontokon hamisítja meg a történelmet a film.

Mint írja, bár a film cselekményének keretei „stimmelnek (de hisz ennyit minden iskolás gyerek is tud), ám ami a cselekménykereteken belül zajlik, annak minimális történeti referenciális hitele nincsen; nem egyszerűen művészi fantázia szabad játéka, hanem minden ízében hamis (és sokszor ízléstelen) ferdítés, aminek művészi hitele sincsen, történeti emlékezésként pedig működésképtelen”.

Margócsy szerint az egész film ügye leginkább azért kínos, mert az alkotók és propagátoraik ki kívánják vonni a filmet a kritika hatásköre alól (ahogy elhangzott az is: ez a mű „nem csupán egy történelmi film, hanem sokkal több ennél”), s amint a film megalkotását nem elsősorban művészi, hanem hazafias aktusként prezentálják, azt is elvárják, hogy a közönség hazafias kötelességből nézze meg a filmet (s nyilván azt is feltételezik, hogy a film hazafias kötelességből tetszeni is fog).

Egy ilyen beállítás, Margócsy szerint, súlyosan kifogásolható: sem egy „igazi” történelmi, sem egy kalandfilmet nem hazafias kötelességből, hanem esztétikai érdeklődésből kellene megtekinteni és élvezni (no már ha lehet).

Azt is hozzáteszi „Ha e filmet az iskolák számára is bemutatják (mindegy, hogy kötelező vagy csak ajánlott módon), súlyos károkat fog okozni a magyar irodalmi és történelmi oktatás terén – bízom benne, hogy a fiatalság e filmből leginkább a verekedésjeleneteket (amelyek sajnos nem első osztályúak, de mégis a legjobbak a filmben) fogja értékelni, s Petőfi Sándor figuráját illetően továbbra is inkább a versekre fogna hagyatkozni.”