2019 őszén indult a Pagony Kiadó és a Jurányi Ház közös programja, a Hab a tortán! mesesorozat színészpárokkal. A legújabb bemutató előtt beszélgettünk Rezes Judittal és Szabó Győzővel, akik Marék Veronika Boribon és a 7 lufi című meséjét álmodják színpadra. A premierre a Jurányi Inkubátorházban kerül sor szeptember 26-án.
Hogyan esett a választásotok Marék Veronika Boribon és a 7 lufi című meséjére?
Szabó Győző: Szerintem azért választottuk ezt a mesét, mert mostanában egyre bonyolultabb mesék íródnak, és én úgy érzem, hogy a mesevilágból kezdenek eltűnni a klasszikus vonalvezetésű történetek. Ezzel szemben a Boribon egy teljesen egyszerű történet a barátságról. A maga egyszerűségében nagyszerű mese. De alapvetően Judit választotta ki a mesét, és én elfogadtam a döntését.
Rezes Judit: Annyira adta magát ez a mese. Valahogy úgy alakult az utóbbi egy évben, hogy Misi, a nagyobbik fiunk, aki most lesz 11 éves, már nem kér esténként mesét, azonban Gáspárnak, a kisebbik fiunknak most kezdünk el mesélni. Újra előkerültek a kisgyerekeknek szóló mesék, és emiatt is adódott, hogy ilyen pici gyerekeknek szeretnénk most mesélni, nem pedig a nagyobbaknak.
Ti ismertétek gyerekkorotokban ezt a mesét? 1977-ben jelent meg a könyv.
Szabó Győző: Persze. Olyannyira, hogy nekem diafilmem is volt belőle.
Rezes Judit: Én nem ismertem, pedig én ’77-ben születtem, tehát még aktuális is lett volna. Később, amikor már gyerekem lett, sokszor a kezembe került ez a mese.
Hogy alakult, hogy a nagyobbik fiatok is játszik az előadásban?
Szabó Győző: Misi már közel négy éve tanul zongorázni, és nekünk szükségünk van valakire, aki az előadásban zenél, mert kell, hogy legyen egy gyerekdarabban zene, ezért megkérdeztük őt, hogy van-e kedve szerepelni. Gondolkodott rajta pár napot, először volt kedve, aztán elbizonytalanodott, hogy mi van, ha elrontja, de végül elvállalta, így ez az előadás egy igazi családi vállalkozás lett.
Rezes Judit: Amikor már megvolt, hogy melyik mesét szeretnénk színpadra állítani, és otthon beszélgettünk erről, ott volt Misi is, és mondott két-három olyan ötletet, ami nagyon tetszett nekünk, és azt gondoltuk, milyen jó lenne, ha szerepelne a darabban. Azt mondta erre, hogy azt nem nagyon szeretné. De amikor felvetettem neki, hogy lenne az előadásban zene is, amiben szerintünk tudna segíteni, azt láttam, hogy ahhoz lenne kedve, már csak azért is, hogy kicsit együtt legyünk újra hárman. Második fiunk, Gáspár születése után éreztem, hogy szükség lenne erre. Aztán jött a pandémia, telt az idő, de az ötlet megmaradt. Nagyon szeretném, ha a kisebbik fiunk is megnézné, ha nem is a bemutatót, de a főpróbát, esetleg még a bölcsis csoportja is, mert tizenvalahány évvel ezelőtt, amikor Győzővel egy gyerekdarabban játszottunk, az volt a bánatom, hogy milyen jó lenne, ha a gyerekünk láthatná azt az előadást, és végül is DVD-n látta már a nagyobbik fiunk, de az persze nem ugyanaz.
Ahogy említettétek már más előadásban is játszottatok együtt. Miért jó együtt játszani?
Szabó Győző: Ki mondta, hogy jó?
Rezes Judit: Én azt gondolom, és ez a próbafolyamat is bizonyítja, hogy tök jól tudunk együtt dolgozni. Már a kapcsolatunkról szóló Loveshake című előadásban is jól és konstruktívan tudtunk működni, de ott még sok összetűzés volt köztünk. Az említett gyerekdarabnál Győző beugró volt, eredetileg nem vele próbáltuk az előadást, és emlékszem, hogy sok mindenre ki voltam akadva, és attól, hogy Győző volt ott, jobban ki tudtam engedni a feszültségeket. Jogos a visszakérdezés Győzőtől, de most is Boribon meséjében jól és konstruktívan tudunk együtt dolgozni.
Mire számítotok, milyen lesz ennek az 1-3 év körüli korosztálynak játszani?
Szabó Győző: Nem lehet tudni. Vagy elszabadul a pokol, vagy nem tudom… Kiszámíthatatlanok…
Rezes Judit: Próbálom a kisfiunkból kiindulva nézni, de ő nagyon nyitott, kíváncsi alkat, viszont ha egy-egy alkalommal úgy jön össze a nézőközönség, hogy nem csak ilyen gyerekek lesznek, hanem mondjuk inkább visszahúzódóbbak, akkor az is előfordulhat, hogy nem fogjuk tudni őket úgy bevonni. Érdekes lesz, és sok tapasztalatot fogunk szerezni. A fiam is szokta kérdezni, aki szerepel majd az előadásban, hogy mi van, ha elrontja. Azzal tudom vigasztalni, hogy ezeknek a pici gyerekeknek nem biztos, hogy fel fog tűnni.
Szoktatok családi programokra járni? Mi alapján választotok?
Rezes Judit: Misivel rengeteget jártunk színházba, koncertre, Gáspárral viszont az volt a helyzet, hogy amikor már tudtunk volna egy-egy babaszínházba vagy koncertre járni, akkor beütött a pandémia, szóval vele még nem sok programon voltunk. Pont a Jordán Adél és Keresztes Tamás féle Hab a tortán! volt az első ilyen alkalom. Eljöttünk megnézni őket, ott szerencsére – és ezt nem az előadás minőségére mondom – elaludt Gáspár, tehát jól működött a mese, azt csinálta, amire hivatott volt. Mostanában voltunk először Kaláka koncerten, és lehetett látni Gáspáron, hogy csodálattal és csodálkozva nézi, hogy mi történik, mindent megfigyelt.
Miért ajánlanátok a Hab a tortán! programsorozatot?
Rezes Judit: Nem láttam mindegyik előadást, de jó ötletnek tartom, hogy színész- vagy művészpárokat kérnek fel mesedarabra, mert mindegyik más világú, és szerintem rengeteg kreatív dolog kijön abból, hogy nem nagy színházi darab készül, hanem egy egyszerű térre és a kreativitására hagyatkozik a színész. És azt gondolom, mindenki szívből csinálja, mert mindenkinek van valamilyen köze gyerekekhez, és épp ettől válik személyessé.
Hogy áll most a próbafolyamat?
Szabó Győző: Miután ez egy viszonylag egyszerű mese, igyekszünk feldúsítani mindenféle elemmel. Szép lassan kockáról-kockára összerakódik, utol fogjuk érni magunkat. Nekem is a múlt héten volt bemutatóm, Judit is dolgozik, lopott időkben próbálunk. Szerintem jól állunk, de én is ezen aggódom, hogy vajon a kicsik, hogy fognak reagálni. Elég jól beszélek a gyerekek nyelvén, javarészt az én dolgom lesz őket az interaktív részekbe belevinni. Meglátjuk. Lehet majd a szülők fognak jól szórakozni.
Rezes Judit: Azt tudtuk az elején is, hogy nem akarunk nagyobb díszletet, ez megkönnyíti a helyzetünket, hogy nem kell díszletre, jelmezre vagy a technikára várni, csak a helyszínre van szükségünk, ahol próbálni tudunk. És Győző ötlete volt, hogy hívjunk meg egy világbajnok lufihajtogatót, aki a bemutatóra nem, de a következő előadáson október 3-án már velünk lesz.
Hogy érzitek magatokat a Jurányiban?
Szabó Győző: Amikor a Jurányi megalakult, azt éreztem, hogy végre. Kulturális bombaként robbant be a köztudatba. Nagyon jó kezdeményezés az inkubátor része is, és nagy dolognak tartom, ahogy fiatal alkotókat fogad be, támogat. Igazi gyűjtőhelye a jó arcoknak. Nagyon jó az aurája, jól van kitalálva. Régen sokat jártam külföldre, és amikor a Jurányiban voltam, azt éreztem, mintha Berlinben lennék.
Rezes Judit: A Jurányi átalakította az egész alternatív színházi közösséget, nagyon jót tett neki, hogy egy helyre került mindenki. Jó hangulata van a Háznak, szeretek előadásokat nézni itt. Úgy alakult, hogy most két darabot is itt próbálok, és nagyon szívesen jövök be nap, mint nap.
szerző: Bordás Katinka
fotó: Gordon Eszter