Pikali Gerda születési horoszkópja arról árulkodik, hogy nagyon erős egyéniség, aki a nehéz helyzetekb ől nemcsak hogy fel tud állni, hanem megtalálja ebben is a jót.
“A lényeg, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok. Elsőre felvettek a Színművészeti Főiskolára, és akikkel együtt kezdtük a tanulmányokat, a tizenhét főből, mára csak hatan vagyunk jelenleg is színpadon” – mesélte Pikali Gerda a Nők Lapja Ezotéria kiadásának, amelyben többek között arról kérdezték, a tehetségen kívül mire van szükség a sikerhez.
“Szerintem három dolog fontos: a tehetség, a mentális erő és a szerencse. Hódmezővásárhelyről indultam, nem volt színházi tapasztalatom, csak a gimnázium színjátszó körében kóstoltam bele ebbe a csodás hivatásba. A gimnáziumi tanáraim azt erősítették bennem, hogy én erre a pályára születtem, és ne féljek nagyot álmodni. A hitem saját magamban és az ő biztatásuk nagy erőt jelentettek nekem. (…) Összetartó család vagyunk, a szüleim tanárok voltak, ma már nyugdíjasok. Nekik a szeretet, a tisztesség, a becsület és a munka iránti alázat, a kitartás voltak a legfontosabbak. Ezek az értékek segítettek ahhoz, hogy felépítsem saját magam, megálljam a helyem az életben, és elérjem a céljaimat” – vallotta a színésznő.
Betegségéről is beszélt, amely meghatározta gyerekkorát: “Az általános iskola hetedik osztályába jártam, amikor kiderült, hogy a fülemben van egy daganat, ami az agyamat nyomta. A daganat eltávolításának egyetlen módja volt, hogy szétvagdalták a fülemben, ami pokoli fájdalmakkal járt. A lábadozás hosszúra nyúlt, az eredmény bizonytalan volt. Ugyanis a beavatkozás után egy évvel tudták csak megmondani, hogy a műtét sikeresnek tekinthető-e. A daganat egy év múlva újulhatott ki, és nekem tizenháromszor nőtt vissza. Tizenhárom műtéten estem át, többek között tinédzserkoromban. (…) Kamaszkorban, amikor tombolnak a hormonok, én ahelyett, hogy randevúztam volna, egyik buliból a másikba mentem volna, a kórházi ágyat nyomtam, fájdalmakkal küszködve, magányosan a könyveimet bújtam. Kezdetben a műtétek előtt végrendeletet írtam: kire hagyom a babámat, a kabalámat, a könyvemet. Mindazt, ami fontos volt, amit szerettem. De ez az időszak, hála istennek, lezárult. (…) Akinek úgy kezdődik az élete, ahogy az enyém, annak nincs lehetetlen. (…) Azok közé tartozom, akik a legrettenetesebb helyzetben is megtalálják a jót, és igyekszem a legnagyobb bajban is erősíteni a környezetemet.”
A kérdésre, ha visszatekintene az életére, mit tenne másként, azt felelte: “Talán semmit sem, mert a dolgoknak biztosan úgy kellett történni, ahogyan megestek. Boldog vagyok, hogy van két csodálatos gyermekem. Anyukám azt mondta, milyen kár, hogy Károllyal nem korábban találkoztunk. Csak azért nem történt ez meg, mert ennek most jött el az ideje.”
Pikali Gerda azt is elárulta, a saját életével kapcsolatban nem fél semmitől: “Annyi mindent megéltem, annyi kemény dolgon mentem keresztül, hogy nincs félelemérzetem. Talán ez lehet az oka annak, hogy nem rémít meg, ha konfrontálódni kell.”