„Pluszforrást csak elbocsátással lehet teremteni” – Tiltakoznak a kulturális dolgozók a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése ellen
2020. április 17., péntek 06:30
A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) tiltakozik a kulturális dolgozók közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését célzó törvénytervezet ellen; a „cselédtörvény” a KKDSZ szerint a dolgozók jogfosztását eredményezné.
A szervezet csütörtöki közleménye felidézi, hogy a kormány kedd este a szakmai szervezetek és az érdekvédelmi szervezetek egyöntetű tiltakozása ellenére az Országgyűlés elé terjesztette a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetét.
A KKDSZ emlékeztet arra, hogy a jogszabály tervezetét a kormány a húsvéti ünnepek előtti este bocsátotta társadalmi vitára.
Mint hangsúlyozzák, a közszférában – a törvénytervezet indoklásával ellentétben – nem a munkaerőpiac változásaihoz való gyors alkalmazkodás, hanem a stabilitás a fontos.
A szakszervezet szerint a közszféra fizetéseinek rendezését nem a bértábla kötöttsége gátolta eddig, hanem az, hogy annak összegeit 2008 óta nem változtatták.
A bértábla megszüntetésével nem lesz több pénz a bérekre, a dolgozók csaknem 90 százaléka ugyanis már most is csak a garantált bérminimumot kapja fizetésként. Pluszforrást ezért csak elbocsátással lehet teremteni, ez pedig a munkaterhek növekedésével jár – figyelmeztet a közlemény, hozzátéve: „a minőségi feladatellátásról pedig sajátos véleménye lehet a kormányzatnak, ha a piaci rugalmasság jegyében az olcsó munkavállaló biztosítása a cél”.
Mint fogalmaznak, „a kormány szerint a bizonytalanság jótékony hatással lesz a munka minőségére, hiszen más szakmák képviselőivel is versenyeznünk kell majd munkahelyeink megtartásáért”. A KKDSZ szerint a közalkalmazotti jogviszonyuktól megfosztott dolgozóknak a kormányzat 6 százalékos béremelést ígér, ez azonban szerintük „vérlázítóan kevés”.
Ha a kormány fontosnak tartja a közszférában dolgozók megbecsülését, miért nem rendezték a bértáblát több mint 10 évig, miért szüntetik meg a foglalkoztatás biztonságát, a kiszámítható szakmai előmenetelt, a csekély mértékben is, de az évek számával növekvő bért, a bérpótlékokat, a jubileumi jutalmat, a hosszabb felmentési időt, valamint a minimálbér alapján fizetett, a több évtizede dolgozóknál maximálisan 8 hónapos végkielégítést? – veti fel a szakszervezet.
A KKDSZ követeli, hogy a törvényjavaslatot vegyék le az Országgyűlés napirendjéről és kezdődjön róla érdemi egyeztetés, valamint társadalmi vita.
Papp Katalin, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének megbízott elnöke úgy fogalmazott az Indexnek: „Hosszan lehetne sorolni a problémákat, csak össze kell hasonlítani a közalkalmazotti törvényt és a munka törvénykönyvét, hogy lássuk, hány és hány hátrány éri így a munkavállalókat, de ezen kívül is számos dinamit van elrejtve a módosításban.”
Szerinte „az csak az ezerből az egyik probléma, hogy az embereket innentől azonnal ki lehet rúgni”: a kulturális területen ugyanis nincs akkora mozgástér, mint a munkaerő-piacon általában, pláne, ha nem a fővárosról beszélünk, hanem egy megye egyetlen múzeumáról.
„Hova mehet egy közgyűjteményből kirúgott egyiptológus? Legfeljebb az egyetemre, de ott tárgyakkal már nem foglalkozhat, csak kutatással.” Persze még valószínűbb, hogy kénytelen lesz teljesen feladni a hivatását. Papp hozzáteszi: az ígéretek szerint a közalkalmazottaknak járó jubileumi jutalmak öt évig megmaradnának még, de egy korábbi változtatást kísérő hasonló ígéret miatt már „nincs meg a bizalom, hiszen annak az érvényesítéséért is évekig kellett a bíróságra járnunk”.
A szakszervezeti vezetőknek megvan a véleménye a törvénymódosítás napvilágra kerülése után beígért, 6 százalékos béremelésről is: „2008 és 2019 vége között az infláció meghaladta a 35 százalékot, így egy 35 százalékos béremelés is csak a januári szintre juttatna bennünket. Ha ezen a 35 százalékon felül kellene érteni a 6 százalékos emelést, az elfogadható lenne, de a 2008-ban rögzült állapothoz képest ez a szféra hihetetlen mértékű lebecsülése. Ha ehhez még hozzáveszem a törvénymódosítás benyújtásának módját, a partnerség teljes elutasítását, az egyenesen vérlázító.
Papp azt is kiemeli: a legtöbben átsiklanak egy apró változás felett a módosító javaslatban, amely pedig nemcsak a kjt.-t módosítja, de bizonyos pontokban a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényt is.
És ahol az eredeti törvényben az szerepelt, hogy „Az állami és a települési önkormányzati fenntartású muzeális intézmény, könyvtár és közművelődési intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás, világnézet vagy politikai irányzat mellett sem”, onnan kikerült a politikai elfogultságra vonatkozó rész.
Helyette az szerepel: az intézmények „elkötelezettek az Alaptörvényben rögzített alapelvek mellett”. Papp úgy gondolja, a politikai semlegesség kívánalmának eltávolítása a szövegből lehetőséget biztosít a politikai alapú tisztogatásra is.