Pódiumbeszélgetést és a Zenélő malom című filmből vetítést tartanak Szeleczky Zita születésnapja alkalmából a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Vendég: Rácz József színművész, a Nemzeti Színház tagja. A beszélgetést vezeti: Péter Zsolt színháztörténész.
Szeleczky Zita pályafutása alatt itthon (1944-ig) hatvan, az emigrációban tizenöt színműben lépett fel, huszonhat magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936-41). 1939-ben Farkas–Ratkó-díjat kapott. 1942-43-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabját mutatták be, partnere Sárdy János volt.
1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti szerződtette. 1945-ben elhagyta az országot. A népbíróság távollétében elítélte háborús magatartása miatt, egyebek közt azért, mert 1944 novemberében egy ún. „Hungarista Est” keretében elszavalta a Föl a szent háborúra! című, az orosz támadás elleni védekezésre buzdító Petőfi-verset, amit a rádió is közvetített.
Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, ahol a könnyed műfajba tartozó művek mellett előadták a Bánk bánt és Az ember tragédiáját is. Fellépett emigráns német színházak előadásain. 1949-74 között számtalan alkalommal megfordult Dél-Amerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, s a szépséges szülőhaza gyönyörű tájait, csodás emlékeit tárta hallgatósága elé, szívvel, érzéssel, megejtő varázzsal, ugyanakkor mély fájdalommal, de soha ki nem hunyó reménysugárral, megrázó erővel, mégis megannyi bájjal és szépséggel.
Egyszemélyes előadásai során prózát mondott, verseket szavalt, vagy épp népdalokat, magyar nótákat és tréfákat adott elő. 1962-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot. Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek.
Több hanglemezt is kiadott. Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette. 1998 őszén hazatelepült. Hatalmas ívű pályája a nemzet legnagyobb színészei közé sorolja, ám mivel magyarságmentő misszióját nagyrészt hazájától távol végezte, idehaza méltatlanul keveset tudnak róla.
(Forrás: szineszkonyvtar.hu, Vitéz Jávor Zoltán kézirata)