„A mai napig nagyon szenvedek, ha olyasmit csinálok a színpadon, ami nem tetszik nekem. Minden tévesztés mélyre megy, napokig bánt” – mondta a HVG-nek adott interjúban a Nemzet Színészévé választott Pogány Judit. A „színészetre egyáltalán nem alkalmas alkattal” azért merte megcélozni a színészi pályát, mert megérezte a készségét az empátiára.

Emellett az erős igazságérzetéről is beszélt az interjúban, és felidézte azt az esetet, amikor néhány éve a Blaha Lujza téren arra lett figyelmes, hogy a járda szélén egy férfi fekszik a földön, és egy másik bakanccsal rugdossa. „Fogalmam sincs, honnan jött belőlem akkora hangerő, az egész tér, minden utca zengett az üvöltésemtől. »Azonnal hagyja abba, földön fekvőbe nem rúgunk!« – ordítottam. Úgy megdöbbent, hogy abbahagyta és elment. Amikor elmeséltem a fiamnak, megkérdezte, hogy manapság, amikor fényes nappal, ok nélkül is, bárhol előkaphat valaki egy pisztolyt, honnan vettem a bátorságot.”

Pogány Judit az interjúban beszélt arról is, hogy hogyan érintette a fia ellen indított adócsalási per, és hogy milyen a viszonya a volt férjével, Koltai Róberttel. A teljes beszélgetés a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.

„Csodálatos gyerekkorom volt, ami pedig szörnyű és fájdalmas volt benne, az hozzáadott az énemhez” – mondja a színművész. Az első színházi élmények ötévesen érték, amikor a családdal élő „pótmama”, Eta elvitte a János vitézre. „Onnantól az addig ismert meséket megrendeztem, eljátszottam a szomszéd gyerekekkel, anyám papucsát, pongyoláját húztam magamra.” Nyolc és fél éves volt, amikor elvesztette építészmérnök édesapját, aki négy hangszeren játszott, és a Kaposvári Kamarazenekar alapító tagja volt. „Szépasszony, háztartásbeli” anyja ideg-összeroppanást kapott a férje halála után. A kislány ezért kilencévesen budapesti rokonokhoz került. Középiskolai éveit Békéscsabán töltötte, MÁV-kollégiumban, közgazdasági technikumot végzett. Jelentkezett a Színművészetire, az első rostán kiesett: „Jelentéktelen, szürke egér voltam.” Kaposvárra visszaköltözve másfél évig a Kaposvári Megyei Bíróságon dolgozott adminisztrátorként, jogot szeretett volna tanulni. Közben amatőr színjátszó körben szerepelt, 1965-ben az Emberke tragédiájával bekerültek a Ki mit tud? döntőjébe. Produkciójuk láttán a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetése meghívta őt, hogy az Ida regényében statisztáljon, majd segédszínésznek szerződtették. Itt indult a karriere, amelyről Szentgyörgyi Ritának mesélt.