„Szavakon túl 100! Amikor két évvel ezelőtt, pontosan ilyentájt először beszélgettem Pogány Judittal, olyan sok üzenet, komment követelte a folytatást, hogy megcsináltuk az interjú második részét. Most, amikor közeledett a századik epizód, szintén rengetegen kértétek őt, mint jubileumi beszélgetőpartnert. Immár századszor, harmadik alkalommal láttam vendégül a Nemzet Színészének decemberben megválasztott Pogány Juditot” – írta közösségi oldalán Kadarkai Endre.

Elsőként arról esett szó, hogy Csomós Mari halála után őt is a Nemzet Színészévé választották:

„Csomós Mari nekem akkora veszteség, olyan fájdalom, bármelyik pillanatban lemondanék erről a címről, pedig tényleg megtisztelő és érzi az ember a megbecsülést a saját kollégái részéről. Mi nagyon jó barátnők voltunk, és mindenképpen magam előtt járónak tartottam Marit, akárcsak Molnár Piroskát. Mindig az ő nyomukban próbáltam járni. Lemondanék a Nemzet színésze címről, ha Marival még együtt lehetnénk.”

Pogány Judit arról is szót ejtett, hiába szerzett tudomást korábban arról, hogy az ő neve is felmerül, természetes volt számára, hogy mások kerülnek végül a Nemzet Színészei közé. Miután kiderült, hogy Csomós Mari helyére léphet, azon gondolkodott, hogy létezhet az, hogy őt végül megszavazták.

Kételyeket ébresztett benne a döntés, azonnal „elkezdett pörögni a kerék”, hogy kik azok, akik most csalódtak, akik rászorulnának, kik azok, akiknek a hír szomorúságot okoz.

Koltai Róberttel való házasságáról is szó esett, arról, hogy ennek kapcsán rengeteg fájdalmat élt meg.

„Az, hogy betegen, öregen, csúnyán, meghízva, de az ember valami miatt szereti a másikat, és ezer vihar és veszekedés után is kitart mellette, csodás lehet. Együtt megöregedni egy fantasztikus csoda lehet és ezt a Robi elvette tőlem. Mindenki kérdezte tőlem, hogy miért nem bocsátok meg és erre azt válaszoltam, hogy nincs kedvem. Azt gondolom, ha egy kapcsolat jó, akkor az legyen, ha nem jó, akkor ne legyen, akkor én lehetek szabad inkább. Ha a bizalom elromlik, azt nem lehet javítgatni. Utána újra és újra elbizonytalanodna az ember, hogy nem csapják-e be. Nem azt mondom, hogy idővel véglegesen elmúlik a rossz érzés az emberből, de az, hogy már nem egy intenzív, fojtogató fájdalom működik, az biztos” – fejtette ki Pogány Judit, aki azt is elárulta, előfordult, hogy lefotózott egy idős párt nejloncekkerrel, akik kézen fogva mentek az utcán, mert annyira gyönyörűnek találta őket.

Arról is beszélt, hogy nem érdekli az idő múlása, mert olyan végtelenül gazdag emlékekben és megéltségben, hogy azt senki nem veheti el tőle.