Megszámlálhatatlan színházi, film és tv szerep után, tavaly év végén Pokorny Lia egy másik oldalát is megmutatta a közönségnek: szakácskönyvet készített. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, a könyv pótcselekvés volt karantén idejére, vagy egyébként is szerepelt a tervei között, elmondta: „Sokkal előbb volt meg a fejemben a gondolat, a karantén annyit „tett hozzá”, hogy akkor volt időm rá. Már egy ideje foglalkoztat a környezetvédelem, a fenntarthatóság, – azon volt elsősorban a hangsúly. Évek óta kapjuk az információkat, hogy nem jó az irány, amerre a világ halad, hogy kicsit jobban kellene bizonyos dolgokra figyelni, de azt vettem észre, hogy a szakértőkre, tudósokra valahogy nem nagyon figyel a közvélemény. Muszáj, hogy közismert emberek hangosabban fogalmazzanak, és nem elég azt hangoztatni, hogy ne így meg úgy csináljuk, hanem alternatívát is kell adni, hogy akkor helyette hogyan. Ez volt a könyv alapgondolata, hogy megmutassam, az élelmiszer kincs, nem magától értetődő, hogy van, vigyázzunk rá, és legyünk kreatívak a konyhában.”

Azt is hozzátette: „Nem élhetünk úgy, mintha egyedül lennénk a Földön vagy a nagyvilágban. A mai, hajszolt világban kevés a valódi, az igazi boldogság. Régóta megvolt bennem erre az igény, talán magamnak sem tudtam megfogalmazni, csak éreztem, hogy valami hiányzik. Nemcsak színész vagyok, hanem van valami különös dolgom és olyan emberek társaságára van szükségem, akikkel hasonlóan gondolkodunk. Önmagában művészettel foglalkozni, is tisztító dolog, de úgy éreztem kell még valami e mellé az életembe.”

Pokorny Lia ezt az időszakot arra használja, hogy kívül-belül rendben legyen: „Szeretném, hogy amikor elindul az élet, akkor egy másfajta minőségben tudjunk létezni. Ez a helyzet rengeteg új dolgot szült, fontos, hogy ne akarjuk mindenáron a régi dolgokat visszakapni, ami semmilyen módon nem szolgálta az életünket, csupán megszoktuk. Nem fordítom arra az időmet, ami nincsen.”