Polgár Csaba több sikeres külföldi bemutatóval a háta mögött, a társulat régi tagjaként 2025-től új szerepben is feltűnik: az Örkény Színház művészeti vezetője lesz. Az intézmény tervezett átalakulása mellett arról is kérdezte a Jó Blog, hogy miért gonosz előadás a Galilei élete.

„Engem is ez foglalkoztatott, milyen az, amikor jön egy olyan paradigmaváltás, ami megrendíti az emberek egzisztenciális magját is, ami után nulláról kell felépíteni valamit. Adott egy mániákus ember, aki tudja, hogy nem igaz, amit mondanak neki a világ működéséről. Az a kérdés, hogy meddig képes elmenni az igazáért, és hogy a körülötte élők hogyan szenvedik meg az ő harcát” – mondja az előadásról a rendező.

„Galilei nincs tekintettel semmire és senkire, a saját lányára sem. A darabban mellesleg az is elhangzik az egyik szereplő szájából, hogy az igazság, ha tényleg igazság, nélkülünk is diadalra jut. Mire Galilei azt válaszolja, hogy nem, nekünk kell győzelemre vinni az igazunkat” – veti fel a riporter, Gócza Anita.

„Az elmúlt évszázadok Galilei álláspontját erősítik meg: nincs olyan, hogy kényelmes is legyen, áldozatok nélküli, és az igazság is győzedelmeskedjen. A darabbéli zenekar is arról énekel, hogy az embernek „önmaga gazdájává kell válnia”, el kell engedni azt a koncepciót, hogy egy atyuska irányítását követjük. Ehhez viszont fel kell nőni, vállalnunk kell a tetteink következményeit, nem lehet másra mutogatni, azt mondani, hogy a rendszer kényszerít engem bármire. És hát amikor az ember kilépne a jeges űrbe, nagy a kísértés visszatérni a biztonságos és kényelmes akolmelegbe. Kicsiben naponta megtörténik velünk, hogy a kényelem felé billenünk” – teszi hozzá Polgár Csaba.

Arról is faggatja a kérdező, minden áldozatot megér-e az, hogy az anyanyelvén színházat csinálhasson: „A színházi munka is egy mánia, egyáltalán nem családbarát, és igen, van bennem emiatt bűntudat és lelkiismeretfurdalás.”

Annak kapcsán, hogy januártól az Örkény Színház művészeti vezetője lesz, kifejtette:

„Mondjuk, 2025 Magyarországán egy fővárosi színház művészeti vezetőjének lenni nem álom-meló, az tuti. Hogy mi vonz mégis? A felelősség, a kíváncsiság, hogy merre tudunk ellépni, mit tudunk kihozni ebből a csapatból és a helyből. Hogy képesek vagyunk-e egy másfajta jelenlétet kreálni a színháznak, ami jobban belefolyik az emberek mindennapjaiba.” Van egy csomó felvetés, amely a Gáspár Mátéval való beszélgetésekből alakult ki mostanra.”

Azt is elmondta: „Ha minden jól megy, és a Merlin Színház terével is rendelkezhetünk, valamint lesz elég forrás az ottani munkára, akkor az fontos szerepet fog játszani a nézők „tudatformálásában”. Voltak már eddig is darabjaink, amelyek próbáltak a társadalmi felelősségvállalás, a közelmúlt feldolgozása irányába elmozdulni, és talán ma már nem annyira meglepő ez a magyarországi nézőnek sem, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. De persze fontosak az arányok. Én úgy érzem, az mindig tud hatni, ha valódi emberek a tényleges problémáikról beszélnek, arról, amiben élnek. Brecht azt mondatja Galileivel, hogy a gondolkozás az emberi faj legnagyobb élvezetei közé tartozik. Muszáj hinnünk abban, hogy ez a mondat még ma is érvényes.”