Az Örkény Színház meghatározó színészével aktuális szerepeiről, a rendezésről, a független színházi munkájáról beszélgetett a Magyar Narancs, de szó esett társadalmi elnyomásról, közéleti eseményekről és színházvezetői ambícióiról is. Czenkli Dorka kérdezte.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs zenés darabját, a The Black Ridert rendezted meg nemrég. A kérdésre, miért ezt választotta, Polgár Csaba elmondta: „Számomra fontos annak a bemutatása, hogy van egyfajta közeg, amely folyamatosan azt sulykolja, mit és miért ne csinálj, miközben szűk látókörű, behatárolt viselkedéssel épphogy rákényszerít bizonyos dolgokat az emberekre. Betörik az embert, elnyomják a saját személyiségét, hogy tőle idegen módon kezdjen el viselkedni, ami előbb vagy utóbb tragédiába torkollik. Mindezt jellemzőnek tartom a valóságban is.”

A kérdésre, érzi-e magán a bedarálás hatását, elárulta, a nyomást érzi, azt, hogy az elmúlt tíz évben az itthoni közeg feszültebb, erőszakos lett.

Azt is hozzátette: „Nagyon erős negatív élmény volt számomra az SZFE bedarálása. De abban is valójában az volt a legdurvább, amikor a hallgatókat kezdték el szapulni. Az már minden határon túlment. Tanárként, pályán lévő alkotóként lehet egymást rugdosni, mert az van, hogy vagy visszaüt a másik, vagy nem. De lefelé rúgni…(…) Közben meg naponta vannak ehhez hasonló dolgok… Például a független szcénáról továbbra sem vesznek tudomást. Társulatok lehetetlenülnek el, befogadóhelyek zárnak be.”

Polgár Csaba arról is beszélt, úgy látja, itthon nem tanultuk meg jól beosztani az időnket, egyensúlyra törekedni a munka és a magánélet között: „Amikor dolgozol, élet-halál kérdés a színház. Egy nap van erre kétszer négy óra, amikor vérre megy, de előtte-utána ki kell kapcsolni. Ám az egyensúlyhoz fontos a biztonság. Ha csinálnék egy független műhelyt, az lenne az első, hogy ezt meg tudjam teremteni. De ezt most nem látom kivitelezhetőnek. (…) Próbálok küzdeni ellene, hogy ne legyek sértett pöcs, mert abból jó még nem származott soha. De nem tudom elengedni mindazt, amit láttam. Hogy mi mindent romboltak szét a szemem előtt.”

A 2020/2021-es évadtól az Örkény Stúdiójának művészeti vezetője, szeretné, ha ebben a térben a színészek minél többfajta módszerrel találkoznának. Arról szólva, vannak-e vezetői ambíciói, elmondta: „Csapatban szívesen dolgoznék egy színház élén. Az a fajta klasszikus színházvezetői ambíció, hogy egyedüliként kapitánnyá váljak, azt hiszem, nem nekem való.”

Polgár Csaba úgy véli, bizonyos generációk gondolkozása egyszerűen nem épül be organikusan a színházi fejlődésbe, és ez igazi probléma: „Nem az, hogy Dömötör András, Fábián Péter, Benkó Bence vagy én sem lettünk 30 vagy 35 évesen színházvezetők, hanem az, hogy a generációnk ízlése nem tudja kifutni magát, hogy aztán az utánunk jövők szépen meghaladjanak és földbe döngöljenek minket, ahogy illik. Pedig már bőven jelen van egy ,,új formák kellenek” korosztály, viszont ebben a helyzetben még ők is a mi mestereinken próbálnak túllépni. Körülbelül tízévnyi színházvezetést látok egészségesnek. De ehhez jó lenne, ha lenne egyfajta körforgás, ha nem lennének bebetonozott igazgatók, lennének lehetőségek, perspektívák. De nem ez a helyzet.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.