Szentendrei TeátrumKaszás Attila-díjFodor TamásSZFEGáspár MátéMolnár ÁronCsankó Zoltán
  • facebook
  • instagram
  • 2020. augusztus 5., szerda

    Pornó – feleségem története címmel mutatják be Visky András írását Gyulán

    2020. július 30., csütörtök 06:00

    Szombaton tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának, Visky András Pornó – Feleségem története című dokumentumjátékának bemutatóját a Gyulai Várszínház kamaratermében.

    Az Erdélyi Hét programsorozat keretében műsorra tűzött darab rendezője Árkosi Árpád – olvasható a Kolozsvári Állami Magyar Színház MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.

    Mint Visky Andrást idézik, a darab két valós történet eggyé olvadásából született, a szerzőhöz közel álló személyek életeseményei ihlették. “Mindkettő a romániai nyolcvanas éveket idézi, ennél fogva mindegyre átlépnek a fikcióba, nem pusztán a történelemmé lett idő, hanem a nyolcvanas évek legvégének olykor kifejezetten véres virtualitása okán. A nevek, ha egyáltalán vannak, nem valóságos személyeket fednek, esetleges megfelelések valós személyekkel nem a véletlen, hanem a kikerülhetetlen közös testi tapasztalatok művei” – mondja Visky András a dráma kapcsán.

    Pornó – Feleségem története

    „A diktatúra / nem kivételes állapot, / az a kivételes, ha nincs, / ha nem diktatúra van, / hanem szabad a tér. // Nem arra nincs magyarázat, / hogy miért van diktatúra, / hanem arra, / hogy miért nincs éppen, / amikor nincs, / ha éppen nincs; / de kétlem, / hogy ne volna, / amikor nincs…”

    Az előadásban Imre Éva, Sinkó Ferenc és Visky András szerepel, díszlet- és jelmeztervezője Bocskai Gyopár. A produkció zeneszerzője Cári Tibor, a színpadi mozgás Sinkó Ferenc munkája.

    A darab kolozsvári bemutatóját ősszel tartják, amint a járványügyi helyzet azt lehetővé teszi – áll a közleményben.

    Pornó / Kolozsvári Állami Magyar Színház

    Visky András ajánlója az előadás elé:

    Húsz éven át cipeltem magammal ezt a nagyon személyes, tulajdonképpen megoszthatatlan, legalábbis annak hitt történetet, de aztán egyszercsak elért a budapesti Nemzeti Színház fölkérése, és elhatároztam, hogy nem halasztom tovább, előadom, lesz, ami lesz.

    Harmadik gyermekünket vártuk 1989-ben és már belátható közelségbe került a szülés ideje, amikor a magzat úgy döntött, mégsem jön a világra. Belehalt édesanyja testébe. Születése előtt feladta, mint Beckett anyaméhben monologizáló, a születést megtagadó, végül nagypénteken egyenesen a halálba beleszülető másik énje.

    Már négy éve saját jogon, és nem csak börtönviselt apám fiaként nyilvánítottak a rendszer ellenségévé, feldúlták otthonunkat, különböző rendőrségi és belügyes szobákba zártak be rövidebb-hosszabb időre, amikor meg kiengedtek, mindenütt a nyomomban voltak.

    Visky András / Fotó: maszol.ro

    Gyermekünk éppen karácsonykor érkezett volna a forradalommal együtt, de a mi karácsonyunk akkor nem a születés, hanem a gyermekhalál éve lett. Megszűnt dobogni a szíve, nem rugdalózott többet, leélte el sem kezdett életét – ki érti ezt?

    Meg kellett volna születnie, úgy, halva, de erre végképp nem volt hajlandó. Orvosaink meg nem avatkoztak be, a szigorú abosztusztilalomra hivatkoztak, majd a spontán vetélés megoldja a helyzetet, mondták.
    De az meg sehogyan sem akart bekövetkezni.

    Teltek a napok, szóltunk, tegyenek valamit, de ők a folyosó végén posztoló belügyesre mutattak: nem tehetnek semmit, mondták, én is beláthatom. Egy diktatúra a test felett is uralkodik, nem elég neki a lélek megnyomorítása. Főként a női testet szemeli ki magának, azt alázza meg a legkegyetlenebbül, válogatatlan eszközökkel. Meg a gyermekekét és az öregekét.  

    Pornó / Kolozsvári Állami Magyar Színház

    Egy gyönyörű nő mint kétlábon járó koporsó: a borzalmak borzalma.
    És akkor elkezdtük visszafelé számolni a napokat. Megtanultam egy szót, szepszis, meg egy szóösszetételt, szeptikus sokk, velem vannak azóta is.
    El kellene menned, szépséges kicsi ember, ne vígy magaddal senkit innen, az élők az élőkkel, a holtak a holtakkal.

    Pornográfia: ne reménykedj, kedves néző, nem fogod meztelenül látni a színészeket a színpadon.

    Pornográfia: ne reménykedj, kedves néző, kizárólag meztelenséget fogsz látni a színpadon, a politikai pornográfia tobzódását.

    Pornó: egy fiktív fedőnév. A fedőnév nem fedi el a valóságot: föltakarja és megerőszakolja.

    Pornó – Feleségem története

    A politikai pornográfia hatálya alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a vak is látja, mi történik: nem elég a szavazatunk, sohasem elég, a testünk is kell, a gondolataink, a lelkünk, a hálószobánk. Életünk legintimebb terei sem kivételek, nincs mentség, az ágyban mindig hárman vagyunk, te, a szerelmed meg az ország jóságos vezetője.

    Meg kell állni a gyermekeink és gyermekeink gyermekei színe előtt és elmondani a saját történetünket. Kiűzni nyelvünkből, tekintetünkből, érintéseinkből, sejtjeinkból a diktatúrát. Amíg nem tesszük meg, diktatúra-függőségben élünk. Nincs bátrabb tett, mint előállni a gyávaság történetével. 

    A magam írta szövegekről mindig kevesebbet tudok, mint a színészek, akik húsukkal-vérükkel-lélegzetükkel kiszakítják a szavakat az elvontságból és valóságos élettel ruházzák fel őket. Nézem az előadást, szerzőből észrevétlenül nézővé válok, mint bárki más, aki ott van velem. Elfelejtem, hogy én írtam a darabot. Nem is tudok elképzelni boldogabb átváltozást.

    Visky András

    Forrás: gondola.hu, huntheater.ro

    - Színházi pillanatok az Instagramon -