Mariana Alcoforado szenvedélyes és botrányos történetét utoljára láthatjuk Földes Eszter és Almási Sándor szereplésével január 23-án a Centrál Színházban, Vörös Róbert rendezésében.
Mariana Alcoforado 1640-ben született Bejában, és már fiatalon a klarissza apácarendbe vonult. Huszonöt évesen találkozott az ifjú francia tiszttel, a későbbi Chamilly márkival. A férfi 1665 és 1667 között sok időt töltött Beja környékén és Mariana bátyján keresztül került kapcsolatba a családdal. Szerelmi viszonyuk nagy botrányt kavart annak idején. A férfi a következmények elől visszamenekült Franciaországba, Mariana pedig hónapokon át hosszú levelekkel ostromolta őt. Fájdalmasan szép és mélyen megindító leveleinek gyűjteményét először 1669-ben adta ki egy francia kiadó. Magyarul – közel 300 évvel később – 1959-ben jelent meg a kötet Szabó Magda fordításában.
A fiatal nő öt levélben írta meg fájdalmát, sértettségét, az elhagyatottság megaláztatásait, a dühöt, a vágyódást, a tagadást és az elengedést.
A levelek eredetével kapcsolatban rendszeresen kételyek merülnek fel, Rousseau-tól korunk irodalomtudósaiig többen állítják, hogy azokat egy irodalomban jártas férfi írta, ezen kétségek ellenére világirodalmi sikere vitathatatlan, amit nem csak a szöveg ragyogó költészetének köszönhet, de annak a szavak mögül felsejlő magasztos gondolatnak is, hogy a befalazott valóság fölött a teremtő képzelet minden körülmények között győzedelmeskedik – nemcsak a szerelem örökkévalóságát, hanem a művészet korok és társadalmak fölötti erejét, győzelmét is hivatott hirdetni.
Földes Eszter és Almási Sándor összeszokott művészpáros, annak idején az Új Színházban több előadásban is partnerek voltak. Ezúttal a Mozsár Műhely színpadán a világirodalom egyik legszebb szerelmes vallomása elevenedik meg tolmácsolásukban.
fordította Szabó Magda
Mariana – Földes Eszter
Chamilly márki – Almási Sándor
Novícia – Klopfer Alexandra
Tér – Vörös Róbert
Ruha – Vetlényi Alma
Fény-hang – Fazekas László
A rendező munkatársa – Klopfer Alexandra
Az eredeti mű alapján írta, rendezte – Vörös Róbert