Székely Gábor mesterem és barátom. Elsősorban tőle tanultam rendezni és rendezést tanítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Megbízhatósága, szakmai alázata és az általa képviselt emberi minőség megkérdőjelezhetetlen és sajnos mára országunkban nagyon ritka.
Még soha nem hallottam őt senkiről olyan minőségben nyilatkozni, ahogy ezt most néhányan megtették. Bár ezek a vélemények valótlanságokon alapulnak, mindenképpen bántóak és méltatlanok.
Székely Gábor valódi, kitartó munkával megszerzett tudását és élettapasztalatát eddig bárkivel megosztotta, akit taníthatott az Egyetemen, vagy az Intézmény falain kívül és az otthonában.
Ezt a tényt soha senki nem fogja tudni eltorzítani vagy bemocskolni.
Sajnálatos, hogy e helyzet idáig fajulhatott.
Bízom benne, hogy az igazi értékek és az igazság lesz a döntő tényező végül.
Zsámbéki Gábor másik meghatározó mesterem és barátom, akitől az egyetemi évek után a Katonában tanulhattam és mindkettőjüktől tanulok a mai napig.
Színházi gondolkodása, humora, intellektusa példaértékű számomra.
Mestereimre mindig számíthattam. Ők is számíthatnak rám.
Az, hogy Székely Gábor és Zsámbéki Gábor felállni kényszerültek nagyon komoly jelzés és tragikus jelenség.
Mindazok, akik támogatják annak a módját ahogy az Egyetem körüli események történnek, sajnos nem veszik figyelembe, hogy ezen események kizárólag konfliktusokra alkalmasak és ezért kártékonyak, amelyekben eddig semmilyen szakmaiságot nem lehetett felfedezni. Sem oktatási programmal kapcsolatos fejlesztési javaslatok, sem semmilyen szakmai alapú megszólalás, sem érdemi egyeztetés nem történt eddig. Miért nem?
Ha valóban a szándék jobbító és alapvetően pozitív, akkor érdemes lenne ehhez méltó és ezt segítő kommunikációt folytatni. Ez nem olyan nagy feladat szerintem.
Csupán egymástól átvett, már többszörösen bizonyított hazugságokkal, cinikus megszólásokkal, álságos, nemzetieskedő mellébeszéléssel, agresszióval, sértettséggel nem lehet a konfliktust kezelni.
Próbáljunk meg a megoldásokra koncentrálni, a különbségek helyett a közös, de leginkább a hallgatók érdekeire helyezni a hangsúlyt.
Ennek a háborúnak legnagyobb áldozatai ugyanis végül a hallgatók lesznek, akiknek feszült bizonytalanságban és zűrzavarban kell mégis valahogy a tanulmányaikra koncentrálniuk.
Bodó Viktor