Életrajzi stand-up est – azaz a saját életéről fog mesélni a Centrál Színház színpadán Szinetár Dóra február 7-én és március 3-án. Miért vágott bele ebbe a feladatba? Nem fél, hogy most minden titkát megtudja a közönség?
Az elmúlt évtizedekben már sok lehetőségem volt arra, hogy különböző formában kiadjam a titkaimat – vallja meg Szinetár Dóra. – De voltak olyan történeteim, amiket eddig megtartottam magamnak. Most úgy érzem, eljutottam oda, hogy ezeket is megoszthatom másokkal. Annál is inkább, mert engem rengetegen elemeztek a múltban, amit nagyon meguntam. Arra jutottam, mi lenne, ha most én elemezném saját magam, és mennék bele a múltamba. Persze nem véresen komolyan, de a rázós témákat sem kerülve.
Abban bízom, hogy ez a „élveboncolás” másoknak is tanulságul szolgálhat.
Miről szól ön számára ez az életrajzi stand-up est? Időutazás, terápia vagy önmaga megértése élete legfontosabb eseményein keresztül?
Ez a három dolog összefügg a fejemben. Egy időutazás, amin keresztül megértem saját magamat, és ez terápiásan hat rám. Nagyon remélem, hogy ezeken az előadásokon keresztül megszabadulhatok azoktól a görcsöktől és gátlásoktól, amiket életem furcsa történetei rám tettek. De nagy kihívás is ez az előadás: ilyet még sosem csináltam!
Ennyire személyes egyetlen szerepemben sem lehettem – hiszen még sosem meséltem el a saját életemet.
Ez nem egy klasszikus dráma, amit csak le kellett venni a polcról. Hogy alakult ki az elődás szövege?
Leültünk Lévai Balázs rendezővel és Gyulay Eszter dramaturggal, és én elkezdtem mesélni nekik az életem történetét. Volt mit. Ezekből a beszélgetésekből állt össze az est alapanyaga. Érdekes tapasztalás volt, mi az, ami szerintem vicces volt abból, ami történt velem az elmúlt negyven évben, illetve mi az, ami szerintük vicces volt. Számomra már az is egy terápia volt, ahogy ez az est elkészült, hiszen rengeteg helyzetet, történetet kellett újra átélnem.
Az elődásban vélhetően szó esik majd a korábbi házasságairól is. Nem fél attól, hogy megsértődnek a volt férjei?
Én mindig nagyon figyeltem arra, hogyan beszélek róluk. Szeretettel és elfogadással próbáltam viszonyulni a közös történeteinkhez, de előfordult, hogy inkább nem mondtam semmit. Az más kérdés, hogy sokszor olyat írtak a bulvárlapok, amit sosem mondtam. Attól nem félek, hogy megbántódnak. Sőt, igazából
azt remélem, hogy ha netán valaki azért vált jegyet erre az előadásra, hogy választ kapjon a magánéletemmel kapcsolatos kérdéseire, annak a végén nem lesz hiányérzete.
De mindezt anélkül szeretném elérni, hogy bárkit bántanék az est során.
Összeségében milyen hangulatú estre számítsanak a nézők?
Nagyon fontos, hogy ez egy stand-up est. Alapvetően vicces, jóhangulatú történetek adják az est gerincét. Sok fotót, film- és koncertrészletet is használunk a sztorik illusztrálására. Azt szeretném, hogy jól érezzék magukat a nézők, és sokat nevessenek. De nem kerülöm a komoly témákat sem, hiszen az ember életében nemcsak vicces dolgok történnek, de visszanézve
próbálok a saját kudarcaimon vagy hülyeségeimen is nevetni.