Psota Irén 2016. február 25-én hunyt el. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet nemrég virtuális kiállítással emlékezett meg a népszerű színésznő gazdag és sikeres pályájáról, őszinte, markáns és színes karakteréről.

A kiállítás az alábbi linken megtekinthető: https://embed.culturalspot.org/…/exhibit/jQLSiHkqa30qIA..

A színházi szerepek mellett nem feledkeznek meg Psota Irén nagyívű filmes karrierjéről sem.

Az alábbi videóban rövid összeállítást láthatnak a művésznő fontosabb szerepeiből a Magyar Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum jóvoltából.

A válogatásban megjelenik több Makk Károly által rendezett film is, így a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig, az Egy erkölcsös éjszaka vagy a Ház a sziklák alatt.

A film forgatókönyve Tatay Sándor regényéből készült, maga az író adaptálta és Makk Károly korai rendezéseinek egyike. Makk Károly és Psota Irén az évek során számos közös filmet forgattak. Pályájuk – Psota komolyabb szerepei és Makk Károly önálló rendezőként való működése – azonos időszakban, néhány év különbséggel indult, így szoros szakmai együttműködés alakult ki közöttük.

Ezt a filmet 1959. január 15-én mutatták be a mozikban. A történet a második világháború után, falusi környezetben játszódik, ahol szűk az emberek élettere és ez feszültségekhez vezet. Gyakran rosszindulattal közelítenek másokhoz, különösen azokhoz, akik nem illeszkednek a közösség normáihoz vagy valamivel kitűnnek a többiek közül. Psota Irén a púpos Tera alakját formálja meg, aki a háború alatt eltemette húgát és neveli unokaöccsét, várja, hogy sógora visszatérjen a háborúból. Folyamatos csapások érik mind verbális, mind fizikai értelemben. Kilóg a sorból külleme miatt, hiába igyekszik jól viselni magát, elvégezni a ház körüli munkákat, dolgozni a szőlőben és gondoskodni az kisfiúról, illetve a szovjet hadifogságból hazatérő sógoráról.

A férfi Tera számára fontosabb egy szoros rokoni kapcsolatnál, azonban amikor az újra megnősül, mennie kell a házból, ahol addig élt. Innen egymást követik az események, amelyek tragédiához vezetnek.

Ennek feszültsége már a film első képkockáin érezhető.

Psota Irén pályájáról:

1929. március 28-án született Budapesten. Gyermekkorától a színészi pályára készült. 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és azonnal a Madách Színházba szerződött, ahol olyan legendás művészekkel játszott együtt, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt.

A színházi adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

Budapesten, a Mária Valéria-telepen, nagyon szegény családban született, apja alkalmi munkákat vállalt, anyja mosónő volt. Kislány korában apáca vagy orvos szeretett volna lenni, de amikor az önképzőkörben szavalni kezdett, már tudta, hogy hivatása a színészet. 1948-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol osztálytársa volt többek között Berek Kati, Szemes Mari, Soós Imre és Horváth Teri. A felvételi vizsgán tanárainak csak egy gondjuk volt: morva eredetű nevét akarták könnyebben kiejthetőre változtatni és a Posta Irén formát javasolták neki. Mivel végzése után a kritikusok is többször belekötöttek nevébe, rövid időre édesanyja nevén, Dávid Irénként szerepelt, de aztán visszavette eredetit, bízva abban, hogy a közönség így is meg fogja jegyezni. Neki lett igaza.

Diplomája megszerzése után, 1952-ben a Madách Színházba került, ahol pályakezdőként olyan színészóriásokkal játszhatott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Sulyok Mária és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínházban, majd 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, 1990-ben visszatért a Madáchba.

Első kiugró sikere Brecht Kurázsi mama című drámájában a néma Kata szerepe volt, alakításába annyira beleélte magát, hogy noha egy szót sem kellett szólnia, estéről estére berekedt (később a címszerepet is megformálta). Sokoldalú, nagy formátumú színésznővé érett, drámai erővel jelenítette meg a tragikus hősnőket éppúgy, mint a zaklatott lelkű asszonyfigurákat vagy a szélsőségesen groteszk alakokat, példa erre Gruse (Brecht: Kaukázusi krétakör), Yerma (Garcia Lorca), Serafina (Tennesse Williams: A tetovált rózsa) vagy Margarida asszony Athayde monodrámájában. A Madách Kamarában több mint százszor játszotta el a Roncsderby című monodráma társtalan asszonyának szerepét, ugyanazon este prózával és dallal is elkápráztatva a közönséget.

A musicalek világában is otthon volt, imponáló ének- és tánctudását legemlékezetesebben a Hello, Dollyban bizonyította. Búgó, erotikusan talányos hangon számtalan sanzont és csacska dalocskát varázsolt slágerré (Én mellettem elaludni nem lehet, Engem nem lehet elfelejteni, Két kicsi kecske, Tibi, te bitang). Major Tamás oldalán a butuska Lujzaként évekig állandó szereplője volt a rádiókabaréknak és a bohóc szerepköre sem volt idegen tőle: Ruttkai Évával alkotott párosuk hatalmas sikert aratott. Rajzfilmek szereplőit is szinkronizálta, az ő hangján szólalt meg a Frédi és Béni Vilmája vagy Kotkoda a Kukori és Kotkodában.

Önéletrajzi kötete a Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk, ezt követte a PSOTA, majd a Csak a halálom előtt olvasható el, de siess (2008) című könyve. Hangját számos lemez őrzi, válogatott slágereiből összeállított CD-je 1999-ben került a boltokba. Farkas Gábor Gábriel 2014-ben megjelent szólólemezén együtt éneklik a Szerelemhez nem kell szépség című régi slágert. 

Psota Irén az életét csak a színpadon tudta elképzelni, ahol nem játszott, hanem saját bevallása szerint “élt”. Egyszer arra kérdésre, hogy ha eltiltanák a pályától, milyen foglalkozást választana, azt felelte: a színésznőit. Mindent óriási szenvedéllyel csinált, mindig aktív volt, egyszer azt nyilatkozta: “Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja, mi lesz a fejfámra írva? Meghalt, mert ráért.”