A Centrál Színház igazgatója a most bemutatott 2.22 című kísértettörténet mellett beszélt a finanszírozás kihívásairól és arról, hogy léteznek olyan szerepek, amikre nem találni Magyarországon megfelelő színészt. A Szeretlekmagyarország kérdezte. Lapszemle.

A két ünnep között mutatta be a Centrál Színház Danny Robbins 2.22 (egy kísértettörténet) című darabját. A fontosabb szerepekben Ágoston Katalin, Martinovics Dorina, Lengyel Tamás és Mészáros András látható. A darab fotóspróbája után Puskás Tamás arról beszélt, amikor rendez, nem igazgatóként van jelen a munkafolyamatban, a színészei ismerik és a siker bennük is bizalmat ébreszt.

Ő is azt vallja, hogy a siker 70 %-a a jó szereposztáson múlik és mint magánszínház, sikerkényszer alatt dolgoznak. Ez is az oka annak, hogy a nagyszínpadon a leggyakrabban ő rendez: „Nem tehetem meg senkivel, hogy rábízom a feladatot, azután falhoz állítom, ha nem csinál sikert. Márpedig itt az kötelező, mert abból élünk! Ha én rontok el valamit, vállalom érte a felelősséget, úgy is , mint a színház tulajdonosa. Kivételt képeznek a replika előadások, amikor a londoni sikert az angol stáb reprodukálja nálunk. A kisszínpad szabadabb műhely, ott mások rendeznek, Alföldi Róbert, Szikszai Rémusz, Gigor Attila, Ujj Mészáros Károly. (…) Olyan darabokat választunk, amik hozzánk szólnak, rólunk szólnak és azt gondoljuk róluk, hogy a közönség imádni fogja őket.”

Annak kapcsán, hogy az utóbbi években komoly nehézségeket kellett túlélnie a Centrál Színháznak is, úgy fogalmazott, magánszínházként úgy futják a versenyt, hogy később startolnak és hátizsákot cipelnek:

„Egyelőre álljuk a sarat és mindig akad jószándékú segítő, vagy váratlan szerencse. És persze újabb és újabb kihívások, amiket meg kell oldani. Úgy vagyunk ezzel, mint az ember a különböző éghajlattal. Az eszkimó a hóviharral küzd, az afrikaiak a hőséggel. Ha süt a nap, melengetjük az arcunkat, ha jön a zimankó, összehúzzuk a kabátunkat. Megpróbálunk túlélni mindig az adott körülmények között. Ebben komoly tudásra tesz szert, aki magánszínházat működtet.”

A 2.22 egészen friss darab, 2021-ben debütált a West Enden, ez egy kísértet história, egy krimi: „Olyan kor gyermekei vagyunk, amely bár óriási tudást halmozott fel, igazán büszkék is lehetünk rá, mégis óriási hiányt szenvedünk hitből, szeretetből. Gyökértelen és magányos ez a kor. Hiába népesítjük be már 8 milliárdan a földet, mintha magányosabb lenne az ember, mint volt bármikor. Ez hatja át az egész darabot” – nyilatkozta Kövesdi Miklós Gábornak Puskás Tamás.

A színház terveiről szólva elárulta, adósai a nézőknek egy újabb vígjátékkal és egy olyan produkcióban is gondolkodnak, amely az Alföldi Róbert – Básti Juli párosra épülne.

A teljes interjú itt olvasható.

Szerző: Kövesdi Miklós Gábor
Fotó: Horváth Judit