Szívpezsdítő romantika, rengeteg humor, titkok garmadája, mindez fülbemászó slágerekkel megspékelve – röviden így foglalhatjuk össze, mitől töretlen a mai napig az Egy csók és más semmi című operett népszerűsége. Nemcsak nézőként lesz élvezetes Szőcs Artur rendezésében a darab, hanem színészként is az. Már a próbafolyamat vidám és kellemes hangulatban telt – mondja Bori Réka és Vörös Edit, akik először vendégeskednek a Kecskeméti Nemzetiben.

A két primadonnát felváltva láthatja majd a közönség Annie, a válófélben lévő fiatalasszony szerepében. Mindkettejük számára ez az első közös munka Szőcs Artur rendezővel is. 

“Mindig pozitív véleményeket hallottam a kecskeméti színházról, ezért izgatottan vártam ezt az együttműködést. Amit sajnálok, hogy a vírushelyzet miatt magát a várost nem igazán nyílt egyelőre lehetőségem megismerni” – kezdi Bori Réka.

“Számomra is ugyanilyen kellemes élmény, nagyon örülök, hogy Cseke Péter direktor bizalmat szavazott nekem” – teszi hozzá Vörös Edit. 

A járványhelyzet után, ha kinyithat újra a színház, legalább akkora szüksége lesz a közönségnek a megmosolyogtató helyzetekkel teli, felhőtlen szórakozást ígérő előadásra, mint anno, a darab első színrevitelekor. Az Egy csók és más semmi garantáltan kiszakít mindenkit a szürke hétköznapokból és egy szemet gyönyörködtető, esztétikus világba repít.

A néző figyelme egy pillanatig sem fog lankadni, annyi mókás jelenet ékelődik a romantika közé. A művészek – köztük Edit is – már legalább annyira várják, hogy átéljék ezt estéről estére, mint a színházbarátok: “Színészként lételemünk az emberekhez kapcsolódás, ezért a pandémiát egy zuhanásként éljük meg. Az, hogy egy ilyen vidám darabot próbálhattunk, nagy lendületet adott, és alig várjuk, hogy megnevettessük a közönséget ezután a nehéz időszak után.”

“Remek hangulatú próbafolyamaton vagyunk túl, sokat kacagtunk egymáson, a helyzeteken, a bedobott új ötleteken. Artur maga is nagyon jó humorral rendelkező ember, kiváló érzéke van a poentírozáshoz, de ahogyan instruál minket, sokszor az is egy showműsor” – avat be Réka.

Hiába azonos a szerep, Edit és Réka két különböző személyiség, így magától értetődő, hogy a két Annie között lesz némi eltérés, de Edit szerint “pont ettől szép, hiszen a színésztársaktól is más impulzusokat kapnak, ami színesíti a játékot”. Egy valami azonban bizonyosan közös bennük: hatalmas színészi munka bújik meg egy-egy ilyen produkció mögött, hiába gondolja gyakran a kívülálló könnyű műfajnak a szórakoztató előadásokat.

“Hitelesen színpadra vinni egy operettet mindig igazi kihívás, de Artur magabiztosan balanszíroz a határon, hogy ne legyen túlzóan giccses, poros vagy mű, de lecsupaszított, kiüresített sem. Egyszerre táncolunk, játszunk és énekelünk, most ráadásul mindezt maszkban tesszük, ami nagyon megterhelő fizikailag is” – világít rá Réka.

Edit szintén így éli meg: “Az utóbbi években főként nagyoperettekben játszottam, ez azonban most egy kissé más stílusirányzatot igényel kisoperett lévén, tehát visszább kell fognom magam. Mindenesetre, nagyon szeretem játszani, igazán kedvelem benne Eisemann Mihály jól ismert slágereit.”

Az olyan híressé vált dalokat, mint a Kié vagy, mondd; a Hallod-e Rozika te; az Egy csók és más semmi vagy a Holdas éj a Dunán a Kecskeméti Nemzeti zenekara élőben játssza majd az előadások alkalmával. A járványügyi szabályok betartása miatt azonban rendhagyó módon kizárólag zongorakísérettel zajlott a teljes próbafolyamat. Edit ezért már nagyon várja, hogy „a zenekari árokból felcsendüljön a zene, mi pedig kényelmesen belehelyezkedjünk és ringatózzunk a zenekarral”.

“Amikor úgy énekelünk, hogy a teljes zenekar zenél, az óriási biztonságot ad, más érzéseket hoz elő a színészből” – teszi hozzá Réka. “A színház új énekkarával is könnyen összecsiszolódtunk, mindenki rendkívül lelkes, lélekemelő együtt dolgozni velük. Ez az összes társulati tagra igaz, akivel most együtt kell működnünk, befogadóak és segítőkészek voltak velünk.”

Abban a korszakban, amikor az Egy csók és más semmi játszódik, még sokkal nagyobb súlya volt, ha egy nő kimondta: válni akar. Mára ugyan szinte természetessé vált a házasság felbontása bármelyik fél részéről, azonban ez nem tette könnyebbé a folyamat lelki részét, ugyanúgy egy komoly és nyomasztó döntés maradt.

Épp ezért Réka számára “nem volt meghatározó a karakter megformálásában, hogy milyen évszámot írunk”. Inkább a stílusra helyezte a hangsúlyt, amit ez a műfaj megkíván: egy primadonna rendkívül elegáns, minden mozdulata a megtestesült nőiesség, lágyság, amit lenyűgöző ruhaköltemények fokoznak.

“Kovács Andrea jelmeztervező két csodaszép ruhával lepett meg minket, amelyek kiválóan illeszkednek az art déco stílusú díszletbe, illetve praktikusak is. Az egész látványvilág rabul ejti majd a nézőket!” – ígéri Edit.

Fotók: ifj. Háry Péter
Szerző: Sárdi Barbara