Ráckevei Anna, mint ahogyan pályája kezdetétől, az elmúlt néhány évben is számos jelentős főszerepet és drámai nőalakot eljátszott, mások mellett a Csokonai Színházban. Nancy Huston kortárs darabjában erőtől duzzadó, vibráló Iokaszté királynéként láthatták a nézők, Visky András vallomásos monodrámájában pedig megrendítő volt látni a diktatúra árnyékából kiutat kereső Júliaként. Oláh Zsolt írása Ráckevei Anna művészetéről.
Tracy Letts Augusztus Oklahomában című világsikerű színművében tobzódott a szélsőségesen labilis, gyógyszerfüggő családanya szerepében: a másodperc töredéke alatt vált kellemes társalgóból talajt vesztett idegronccsá, hogy aztán egy szarkasztikus poénján a közönség felszabadultan elnevesse magát.
A kazanyi születésű orosz Sardar Tagirovszki rendezte A kaméliás hölgy, avagy a kegyvesztettek tündöklése című előadásban a csupán néhány percig színre lépő Fekete Özvegy kisebb szerepében aratott sikert. Mint ahogyan kérdésemre, egy beszélgetés keretében nemrég elmondta, izgalmasnak tartotta ezt a próbafolyamatot és előadást is. Nincs hiányérzete azért, mert olykor rövidebb ideig áll a színpadon.
A Hogyan nevezzelek? című előadásban például mindösszesen talán harminc másodpercig volt jelen, de fontosnak tartott minden pillanatot és mozdulatot, mert a néző számára ebből vált világossá sok részlet, amit addig nem tudott. Sőt, a kevesebb színpadon töltött idő talán még nagyobb koncentrációt is igényel számára, hiszen szinte nincs is lehetősége hibázni. A színésznő újabb virágzását éli, amit mások mellett jól jellemzett óriási kritikai- és közönségsikere Shakespeare Lear királyának címszerepében, Ilja Bocsarnikovsz rendezésében. Március közepén pedig ismét látható Szabó Magda Für Elise című regényéből készült első rendezése Debrecenben.
Szabó Magda 2002-ben megjelent utolsó regénye, a Für Elise jól mutatja, hogy az alkotói életmű lezáratlansága ellenére mégis teljes egészet képezhet. Lezáratlan, hiszen az írónő nem készült a halálra, kétkötetesnek szánta múltfeldolgozó írását. S pályája mégis teljes, mert a több tucat vers, regény, színmű és dráma, vagyis a papírra vetett személyes élet minden kételkedő vagy éppen bizonyosságot nyert gondolatában önazonos. Nincs ez másképpen a Für Elise-ben sem. Az önéletrajzi vallomásos regény Dódi és Cili, vagyis Szabó Magda és a szülei által örökbe fogadott testvére, Szabó Bogdán Cecília 1917 és 1935 közötti közös életét dolgozza fel a trianoni békediktátum után, Debrecenben.
Cili akkor azt kérte Magdolnától, hogy írjon pár sornyi szöveget Beethoven Für Elise című kompozíciójához, amit ő nem tett meg, ellenben évtizedekkel később írt egy regényt, Cili kedvéért, Cili emlékére, és azért, mert – ahogyan az írónő fogalmaz –: „az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés.” Cili, mint Szabó Magda testvére a valóságban sohasem létezett.
Minden bizonnyal egyik szeretett kamaszkori barátnőjével való kapcsolata szolgált alapul az örökbefogadott trianoni árva alakjának megformálásához. Rajta keresztül szemléli önmagát, családját, környezetét és a száz évvel ezelőtti Magyarországot is. Szuggesztív, rendhagyó, kirobbanó személyiségének ellentéte Cili nyugalma, jósága és az a feltétlen szeretet, amivel a világ felé fordul. Minden bizonnyal a Dódi-Magdolna által vágyott tulajdonságok is ezek, s talán nem véletlen, hogy az írónő úgy fogalmaz, hogy különbözőségük ellenére alkottak ketten egy egészet.
Ráckevei Anna első rendezése több okból kifolyólag is nagy vállalás. Szabó Magda alakja ugyanis elevenen él a köztudatban, főként a cívisvárosban, életét, műveit számos alkalommal és sokféle formában feldolgozták már. Éppen ezért kifejezetten érdekes látvány, ahogyan az előadás játékterében óriási rózsaszirmok ereszkednek le a nézők elé. Eszünkbe juthatnak Berzsenyi Dániel Közelítő tél című versének sorai:
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Berzsenyi pesszimista a rózsás labyrinth hiánya miatt. A regényben Szabó Magda is megemlíti a hervadó rózsákat, ezen túl pedig gondolatainak szinte már rendszerező elveként tekint a civilizációs élőlényre, a kultúrákon átívelő, folyamatosan bővülő jelentéstartalmakkal bíró rózsára. Az írónő gondolkodását meghatározó ókori görögök az istenek adományaként tisztelték a virágot.
Ugyan többek szerint a krétai kultúrában készült Kék madaras freskón látható az első európai rózsaábrázolás – talán még meghatározható jelentés nélkül –, az ókori görögöknél már Aphrodité, Dionüszosz, Adonisz és a három Kharisz alakja is összekapcsolódik a rózsa jelképekkel. A rózsák egyaránt jelképezik az égi és földi létet, de az alvilágot is. Jellegzetes illata összeköti a megértett fizikai és a titokzatos metafizikai horizontot: a római Pantheonban a Dominica de Rosa szertartás alatt pünkösdi rózsaeső hull alá a mai napig. Fontos szerepet kap Szabó Magda Für Elise-ében, Ráckevei Anna rendezésében is.
Ezt, a minden korban érvényes gondolatot erősíti Kupás Anna díszlet-és jelmeztervező dísztelen, plasztikus, fehér színű, geometriai formákat ábrázoló, rózsákkal teli díszlete is. Akár az élet nagy kirakós játéka, Szabó Magda foszlányokból építkező, a múlt indaszerű szövevényében ide-oda illő, vélt vagy valós emlékei, úgy jelenik meg a színpadon a kör alakú dobogó, amely a falból kivágott részbe illeszkedhet, a különböző, bútorokként is működő elemek, kivágások, és az ajtó jellegzetes boltíve jellemezheti a kubista képzőművészet felé mutató esztétikai irányokat is.
Az epikus művet Adorján Beáta dramaturg segítségével ültették át színházi körülmények közé. Érdekes, az írónőre jellemző önreflexiót előtérbe helyező megoldás, hogy Szabó Magdát kislányként, kamaszként és narrátorként is láthatják a nézők a színpadon.
Az előadás jó alkalmat teremt arra is, hogy a jó formában lévő debreceni társulat több színésze megmutassa magát a nézőknek. Szabó Magdaként Hajdu Imelda, Varga Klári, Kismagdaként Bacsa Hédi, illetve Kakasi-Zsurka Emma látható a színpadon, Szabó-Bogdán Cecíliát, vagyis Cilit Mészáros Ibolya, Kiscilit pedig Juhász-Bölcskei Júlia és Elek Lilla alakítja. Külön említésre méltó Majzik Edit Jablonczay Lenke – Magda anyja – szerepében, és Bakota Árpád Magda apjaként. Üdítő színfoltok a színpadon Mercs János mint Ágoston András tanár, valamint Pálóczi Bence, mint Textor Ádám. Nem érdemes elfeledkezni az Illatos hölgyekről sem, a három gráciát Ráckevei Anna, Janovicz Zsófia Kuczmog Klaudia kelti életre.
Már csak azért sem, mert az „illatos ájtatosok” – ahogyan az írónő nevezi őket a regényben – révén bármennyire is eltanácsolják az egyházi iskolából, de számomra ez az egyik legfontosabb mozzanata a regénynek és az előadásnak, mert az írónő itt hangsúlyozottan közelebb kerül ahhoz, hogy elfogadja saját szellemi útját.
A Csokonai Színház virágkorát éli már hosszú évek óta. Sokféle hazai és nemzetközi rendező – például a szinte visszajáró Szabó K. István, vagy a Ráckevei Annát Lear királyként rendező orosz Ilja Bocsarnikovsz – foglalkozik a társulattal, rendszeresen. Ideális helyzet: a színészek számos művészi látásmódból, színházi kultúrából inspirálódhatnak. Akárcsak Ráckevei Anna tette és teszi ezt pályája során.
A teljességre való törekvése nem csupán színészi munkájában, szinkron szerepeiben, színházi beszélgetős sorozatában, a Csokonais ifjúsági programokban való részvételében tetten érhető, hanem immár rendezésében is. Így hát semmi meglepő nincs abban, ha a mások számára életpályájuk lezárásaként, általa azonban mondhatni egy új kezdetként nem is olyan rég ünnepelt kerek születésnap után a közönség kíváncsisággal, figyelemmel, izgalommal várhatja, hogy mi minden lapul még a tarsolyában.
Szerző: Oláh Zsolt