Rácz Anikó, a Sziget színház- és tánchelyszínfelelősét, a SÍN művészeti vezetőjét a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.
Arról szólva, mióta szervezi a Sziget színházi programjait, Rácz Anikó elárulta: “Színház az induláskor, tehát már 1993-ban is volt a fesztiválon, a Nagyszínpad mellett talán ez az egy helyszín, amelyik mindig létezett. Én nagyjából tíz éve vagyok helyszínfelelős, de 2003 óta itt dolgozom. Persze a színház sokat változott az elmúlt harminc évben, korábban hatalmas szabadtéri színpadunk volt, ahol fellépett a Szegedi Kortárs Balett, Frenák Pál, emlékszem a Ballet Preljocaj csodálatos előadására, de felejthetetlen élmény a Törökországból érkező kerengő dervisek előadása is. Aztán volt néhány olyan év is, amikor a színház csak kis programmal, kis színpadon volt jelen. De az utóbbi 6-8 évben, amióta újra Kardos József a programigazgató, a színház ismét méltó helyet kapott a Sziget programjában. Az elmúlt két évben két szabadtéri színpadunk és több kisebb-nagyobb helyszínünk van a réten, ez sokkal jobban illeszkedik a fesztiválozók igényeihez, a helyszínek közötti mozgásához; szabadon tudnak bekapcsolódni egy-egy előadásba.”
A kérdésre, tudtnak-e versenyezni a koncerthelyszínekkel, elmondta: “Elsősorban a délutáni órákban vannak az előadásaink, tehát az esti nagy koncertek előtt. A közönség pedig érdeklődő, nyitottak az új befogadására. Egész héten a Szigeten vannak, jólesik nekik, ha nemcsak koncerten csápolhatnak, hanem körbeülhetnek egy színpadot, és másfelé figyelhetnek. Valójában egyfajta missziónak tekintem a színházi program összeállítását.”
Azt is hozzátette: “Az évadban a SÍN-es produkciók forgalmazásakor túlnyomórészt olyan helyszínekkel dolgozunk, ahová a kortárs tánc-hoz szokott, az iránt érdeklődő közönség jár. A Sziget teljesen más ebből a szempontból is. Olyan, mintha egy ablakot nyitnánk a műfajra, hiszen a közönségünk nagyobb része még soha nem látott kortárs táncot. Sokan aztán egész héten visszajárnak hozzánk, követik a programot, törzsközönséggé válnak. Ilyenkor azt képzelem, hogy amikor hazamennek a saját városukba, hátha elmennek és megnéznek egy helyi kortárstánc-produkciót a helyi színházban.”