Rácz Réka Fülöp Viktor-ösztöndíjas táncos saját tréninganyagot fejleszt, és tele van ötletekkel. Két éve az egyik legjobb végzőse volt a Táncművészeti Egyetemnek, most pedig bátran kockáztató szabadúszó. A Kultúra.hu kérdezte.
A művész elsőként arról mesélt, milyen tervekkel pályázott az ösztöndíjra: „Volt egy sérülésem, meg kellett műteni az egyik térdemet februárban, és mire vissza tudtam volna állni a színpadra, jött a karantén. Kicsivel a pandémiás lezárások előtt írták ki a Fülöp Viktor-ösztöndíjprogramot; gondoltam, megpróbálom. (…)
Ennek az ösztöndíjnak köszönhetően lett időm és energiám olyan gondolatokkal foglalkozni, amelyek már jó ideje érdekelnek. Saját tréninganyagot fejlesztek, ennek fókusza a testrészek izolálása. Egy másik projektem hosszú távú: ezzel a táncot az utcára szeretném vinni, hogy mindenki számára elérhető legyen, de legyen üzleti pozitívuma is. Kirakat projektnek hívom. A vízióm az, hogy ruházati üzletekkel társulva élő és többdimenziós reklámmá teszem a táncot. Attól függően, hogyan közelítem meg a dolgot, lehet mondani performansznak, ami reklám, vagy reklámnak, aminek művészeti értéke van. A kirakatba tenném a táncost, aki mozgásával eladná az adott terméket. Bárki, aki elmenne az utcán, láthatná, nézhetné. A művészetet ráadásul így nem hagyományosan, esemény jelleggel, hanem a lehető legtermészetesebb módon iktatnám a mindennapokba.”
Azt is hozzátette: „Sokat gondolkodtam, baj-e, hogy ha kirakatba „rakunk” egy testet, az tárgyiasítja-e az embert. Rájöttem, hogy nem, elvégre ugyanaz zajlik egy bolt kirakatában, mint a színpadon. A táncos a világot kizárva teszi a dolgát, az emberek pedig figyelik, és tetszés szerint addig nézhetik, amíg csak jólesik. Mi több, így olyanok is megismerkedhetnek a kortárs tánccal, akiknek nem áll módjukban ilyen előadásokra elmenni vagy színházba jegyet váltani” – számolt be Rácz Réka.
A felvetésre, miszerint az egyetem óta mindig van rajta figyelem, úgy reagált: „Kíváncsi vagyok, de szorongó is. Bekopogtatok, de előtte ötszázszor átgondolom. A legfontosabb a létezésemmel kapcsolatban, hogy megpróbáljak a lehető leghitelesebb lenni. Ugyanazt tenni kint a külvilágban, amit belül érvényesnek érzek. Csak annyira megfelelni, amit a szívem még elvisel.”
A teljes interjú itt olvasható.
Szó esik benne arról, hogy noha két éve ő lett a legjobb végzős növendék a Táncművészetin, sokáig küzdött önértékelési problémákkal, arró, hogy miként boldogult az egyetem elvégzése után és hogy miért döntött a szabadúszás mellett.
Aki kérdez: Gáti Katalin Teodóra.
Leadfotó: Palotai Mihály