Tavaszi FesztiválIzsák LiliGáspár SándorKöltészet NapjaNovák JánosSzabó Kimmel TamásTompos Kátya
  • facebook
  • instagram
  • 2021. április 13., kedd

    Rádiószínház – 12 dühös ember Básti Lajossal, Pécsi Sándorral és Sinkovits Imrével

    2021. április 8., csütörtök 06:00

    Magyaországon 1959-ben került színpadra először Várkonyi Zoltán rendezésében Reginald Rose híres drámája, a 12 dühös ember. Olyan színészek játszottak benne, mint Balázs Samu, Ascher Oszkár, Ungváry László, Básti Lajos, Pécsi Sándor, Sinkovits Imre…

    Az előadás történetéről Gardi Tamás írását olvashatják:

    Az 1956-os események után, 1957-től valamifajta enyhülés vette kezdetét a magyar társadalomban. Ez a színházakat is érintette, többek között úgy, hogy olyan nyugati darabok is magyar színpadra kerülhettek, amik a személyi kultusz évei alatt elképzelhetetlennek tűntek. Persze ne gondoljunk valami nagy formabontó, esetleg forradalmi hatású darabokra, inkább a kor kifejezésével élve, haladó nyugati színdarabokról volt szó.

    Reginald Rose (1920-2002) amerikai drámaíró Tizenkét dühös ember című színműve eredetileg egy tv-játék volt, amelyet 1954-ben mutatott be az amerikai CBS televízió. A hatalmas siker hatására – pár év múlva – Sidney Lumet irányításával elkészült a darab filmváltozata, amely az 1957-es esztendő egyik nagy világsikere lett parádés szereposztással. Amúgy a film egy rövid, ám kemény próbaszakasz után, kevesebb mint három hét alatt készült el, körülbelül 350 ezer dolláros költségvetéssel.

    A magyar filmszínházak már 1959-ben bemutatták, a filmhez méltó, mára már klasszikusnak számító szinkronnal. Várkonyi Zoltán ötlete volt bemutatni, szinte a filmmel egyidőben Budapesten! A kulturális vezetés beleegyezését adta, viszont csak éjszakai(!!!) előadásban. Ekkor jutott eszébe Várkonyinak, hogy a Váci utcában lévő Bartók terem ideális lenne az előadás helyszínéül. 1950. október 24-én az V. ker. Váci u. 9. sz. alatt, a korábbi Corso mozi helyiségében, Fischer Annie Beethoven-estjével új hangversenyterem nyílt meg a fővárosban az Országos Műsoriroda, a későbbi Országos Rendező Iroda fennhatósága alatt.

    A komolyzenei programok, köztük mikrobarázdás hanglemez-előadások mellett a legkülönfélébb pódium-műfajoknak adott otthont. 1959. április 25-én került színre először a darab, s innentől kezdve a Bartók Terem színházi kamaraelőadások kedvelt helyszínévé vált. Az éjszakai kezdés pedig abban segítette Várkonyit,hogy kedvére válogathatott a budapesti színházak férfi-színészeiből. Így azt mondhatjuk, -legalábbis szerény véleményem szerint- hogy minden idők egyik legjobb, ha nem a legjobb szereposztású Rose-előadása született meg.

    1959-ben rettentően újnak tetszett a forma. Az hogy tizenkét embert összezárnak egy térben, és a dialógusaikból egy izgalmas történet, mellette több érdekes emberi jellem és sors bontakozik ki. Pedig lényegében a polgári társalgási dráma alapsémáját követi a szerző, csak éppen nem szalonban, hanem egy bírósági helyiségben folyik le a sok tanulságot hordozó, sok mindent leleplező beszélgetéssorozat. És a puhuló diktatúrában, az állítólagos lenini normák visszaállítása idején politikai izgalmat is jelentett bepillantani az amerikai demokrácia működésébe, problémáiba és eredményeibe, az ottani előítéletek dzsungelébe és kibeszélésük, feldolgozásuk módjaiba.

    Mint mondtam, Várkonyi kedvére válogathatott, így valóban sztárparádé jött létre, hiszen Básti Lajos, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Horváth Jenő, Ungváry László, Suka Sándor, Györffy György, Uray Tivadar, Inke László, Ascher Oszkár és Horkai János alakították az esküdteket,a 7-es számú Bárdy György volt, akit pár előadás után Sinkovits Imre váltott,aki ekkoriban, 1956-os szerepe miatt, büntetését töltötte a peremvidéken: a József Attila Színház csapatát erősítette.

    Várkonyinak sikerült elintéznie, hogy erre “az éjszakai” előadásra Sinkovits fellépési engedélyt kaphasson. A siker óriási volt, a közönség özönlött,a ½ 11-es kezdés ellenére, a Váci utcai színházba. Az érdeklődés akkora volt, hogy éveken át nem tudták levenni a műsorról, csak jóval a 100 feletti előadás-szám után, egyeztetési nehézségek miatt fejeződött be a sikersorozat.

    Az előadás és a felvétel érdekessége,hogy a tárgyalás bíráját, akinek csak a hangja hallatszik a darab kezdetekor, maga a rendező, Várkonyi Zoltán vállalta magára.

    Utóirat: a Bartók Teremben 1960-tól inkább zenés játékokat, gyerekdarabokat játszottak. 1963-ban a Bartók Terem neve Bartók Színházra változott, és az akkor alakult Bartók Gyermekszínház tartotta itt előadásait. 1964-ben bezárták. Átépítve 1967. szeptember 30-án, Pesti Színház néven, a Vígszínház kamaraszínházaként nyílt meg újra.

    A beszámolóért köszönet Gardi Tamás színművésznek!

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -