Pályáját meseszerűen szerencsés fordulatok jellemzik, és Radnay Csilla élete mostanában is sok szempontból átalakulóban van. A Kultúra.hu oldalán kérdezte Gáti Katalin Teodóra.
„Ahogy tavaly márciusban egy pillanat alatt kiürült a naptáram, úgy most egy pillanat alatt betelt: szeptemberben, ha minden jól megy, három premierem lesz. Jelenleg az Orlai Produkciós Irodánál a Budapest, te… című zenés revü főpróbaheténél járunk, amelynek 23-án lesz a szabadtéri, ősszel pedig a kőszínházi bemutatója. Ezt megelőzően a Vígszínházban a Szerelmek városát próbáltam, amit augusztusban folytatunk, és közben a Narratíva csoporttal A negyedik elhalasztott premierjét pótoljuk” – számolt be színésznő, akit arról is kérdezett a Kultúra.hu, hogy szeret-e egyszerre több szerepet játszani, vagy szívesebben visz végig egy karakterívet.
„Nem az van, hogy jobban szeretem az elmélyülős, nagyobb ívű szerepeket, hanem úgy gondolom, hogy azokban jobb vagyok. A villanásnyi szerepekhez valami olyan magabiztosság és humorérzék kell, ami, sokszor úgy érzem, nekem nincs meg. Per pillanat azonban rettentően élvezem a próbákat, mert nagyon örülök, hogy egyáltalán van színház, és megint lehet dolgozni. Ez olyan energiákat mozgósít bennem, amelyek feledtetik, hogy vannak kételyeim magammal kapcsolatban. Nagyon jó és a szívemhez közeli csapattal dolgozhatom, akik mellett az embernek nincs oka a nehézségeivel foglalkozni, hanem belemerülhet a nagybetűs játékba” – fogalmazottRadnay Csilla.
Arról is beszélt, hogy 36 évesen most kezd először olyan helyzetekbe kerülni, amikor nála fiatalabbak diszponálnak felette, ilyen a vígszínházi Szerelmek városa, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila rendez:
„A gondterhelt májusi délutánok egyikén – amikor már tényleg nehéz volt meggyőznöm magam, hogy bármiből is kisülhetnének jó dolgok körülöttünk –, egyszer csak megcsörrent a telefonom, és Rudolf Péter hívott. (…) Azt nem tudom, miért engem hívott most erre a szerepre a Vígszínházba, de a szakmai életem nagyon szerencsés pillanati közé tartozik ez is. Sok meseszerűen szerencsés fordulat volt a pályám tizenöt éve alatt, ez is egy ilyen. Miközben elkezdtem azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy a pandémiának, az önmenedzselésre való totális képtelenségnek és az átalakuló struktúrának köszönhetően könnyen kikophatok a szakmából, egyszer csak olyan lehetőséget kaptam, ami minden szempontból megmozgatott. Megtisztelve érzem magam.”